Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: A család és az iskola szerepe Semmelweis személyiségének kialakulásában (Német nyelven)

összefoglalás Semmelweis Ignác személyisége egyike az életrajzírók legtöbbet vitatott problémáinak, hiszen pályája és életútja legfontosabb kérdéseit — felfedezését és karrierjét — érinti. Jelen dolgozatunk célja csak a környezet, közelebbről a család és az iskola szerepének felvázolása, hatásának vizsgálata a fiatal Semmelweis személyiségének kialakulásában. I. Semmelweis hovatartozása már nemzeti szempontból is vitákat okozott, nem •egy helyen osztráknak vagy németnek tüntetik fel, máskor viszont magyar származását kívánják a valóságosnál élénkebb színekkel megfesteni. Mi az igazság? A Semmelweis család életútját — a családnév említésével — a XVI. századig tudjuk visszavezetni a történelmi Magyarországon. Az első világháborút követő trianoni békeszerződéssel Magyarországtól Ausztriához csatolt és Burgenlandnak nevezett tartomány területén élt a katolikus Semmelweis család. Nyomukra bukkanunk az egykori magyar Sopron vármegye falvaiban, majd a XVIII. századtól kezdve Kismartonban (Eisenstadt). A magyarországi németség egyik teljesen különálló, szomszédaitól és más magyarországi német kisebbségi csoportoktól elütő törzse, a hiencek (Heanzen) által lakott vidékről származtak, akárcsak a híres bécsi anatómus, Joseph Hyrtl vagy Liszt Ferenc. A hiencek — egyes kutatók szerint — már a magyar honfoglalás idején itt élő, Nagy Károly uralkodása alatt erre a területre telepített frankoknak az utódai. E valószínű feltevéstől függetlenül bizonyos, hogy a hiencek elődei már régóta Magyarországon éltek, amikor megindult a török pusztítást követő nagyarányú német betelepítés. A Sopron megyei Márczfalván már 1570-ben szerepel mint szőlőbirtokos, Semmelweis Merth a hegyközségi lajstromkönyvben, majd 1586-ban Semmelweis Jánost találjuk ott. A következő században már házuk van a szomszédos Szikrán, és a kaboldi uradalom urbáriumában (1667) is találkozunk velük. A XVII. század végétől Semmelweis György (1670—1725) szikrai földművestől kezdve pedig megszakítás nélkül ismerjük a Semmelweis családfát. Fiai vándoroltak Kismartonba, akik közül Semmelweis János fia, Semmelweis János Péter szőlőművelő kapás (fossor) volt a világhírű orvos nagyapja. Semmelweis apja, Semmelweis József (1778—1846) tehát Kismartonból került Budára, ahol 1806-ban polgárjogot nyert. Nőtlen emberként Buda-Alsóvárosban, a Tabánban nyitotta meg „Fehér Elefánthoz" címzett vegyeskereskedését. Abban a copf stílusú, szép egyemeletes házban működött 1823-ig az üzlete, és ott is lakott, ahol ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kapott otthont, és ahol Semmelweis Ignác született. (Erről a szerzőtől magyar nyelven: Semmelweis Ignác szülőháza és utolsó pesti lakóhelye. Műemlékvédelem. 1966/3.) Felesége Müller Terézia (esk. 1810) egy híres, Bajorországból Magyarországra került kocsigyártónak, Müller Fülöpnek volt a leánya.