Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Molnár Gyula: Konyár egészségügyi körülményei a XVIII—XIX. században

Mégis igen jelentős a szerepük annak a felmérésében, hogy milyen betegség pusztított leggyakrabban és milyen mértékben. A török idők rettenetes pusztításai után, mint az Eszterházy-domínium egyik községe, a XVIIL század elején kezd újra települni és benépesülni Konyár. A század végére eléri a lakosságszám a 2000-et. Ettől kezdve viszont egy évszázad folyamán alig emelkedik pár százzal. A születések száma magas. Családonként 6—8 gyermek. Pl. néhány év adata az 1700-as évek utolsó tizedeiből a születési számokra vonatkozólag: 1760:54, 1761:54, 1762:59, 1763:49, 1764:63, 1765:76, 1766:58, 1767:63, 1860:66, 1861:74, 1862:89, 1863:87, 1864:79, 1865:89, 1866:79, 1867:81. A fenti években a lakosságszám 2000-ről 2500-ra növekedett és a halálozási szám ugyanezen években a következőképpen alakult: 1760:18, 1761:22, 1762:20, 1763:25, 1764:23, 1765:9, 1766:16, 1767:14, 1860: 52, 1861:105, 1862:64, 1863:141, 1864:65, 1865:54, 1866:73, 1867:81. Ezek a számok bármely más időközben is hasonló arányokat mutatnak. Kivétel egy-egy járványos esztendő, melyben ijesztő mértékben megnövekszik a halálozások száma, mint a kolera, himlő, vérhas, diftéria, tífusz és egyéb. A járványos évekre jellemző az alábbi néhány adat halálozási mutatója: 1777:109, 1787:179,1801:136, 1802:116,1806:129,1812:137, 1819:118, 1830: 114, 1842:157, 1849:321, 1863:141. Különösen az 1849. évi kolerajárvány volt súlyos, amelyet a jelek szerint a községben táborozó cári katonaság terjesztett és hurcolt be, ugyanis ezen idő alatt Debrecenben több, mint 1000 orosz katona vesztette életét a kolera következtében. Minden járványos évben rendkívül sok a gyermekhalott. Ez érthető is, mert egyrészt a szervezete kevésbé ellenálló, másrészt a már ismertetett egészségügyi viszonyok között lehetetlen volt a fertőzést kikerülni. Ezért a magas születési számok dacára sem szaporodik gyorsan és lényeges mértékben az összlakosság, hiszen évente a halottak számának ^-a gyermekkorú. Pl. 1780—1800 közt született összesen: 1801 gyermek, ebből 10 éves korára meghalt 881: 48,9%, 1845—1864 közt született 1761, meghalt belőle 869: 49%. Ha hozzászámítjuk az egyéb betegségeket, amelyek serdülő- vagy fiatalkorban pusztítottak, mint a tuberkulózis, gyermekágyi láz, amikről rendszerint csak annyit jegyeztek fel: „sinlettek", „szülésben hosszan sinlett", akkor megértjük az ország egyes részeinek elnéptelenedését, amelynek utóhatása a mai napig is érezhető. A járványos esztendőkben így viszonyultak egymáshoz a különböző betegségek: 1777-ben meghalt 109 személy, ebből himlő 82, egyéb 27; 1787-ben meghalt 179 személy, ebből himlő 98, torokfájás 14, sínylett 25, egyéb 42; 1794-től néhány évig a betegség okát nem jegyezték be. 1819-ben halott 118, ebből himlő 60, egyéb 58; 1830-ban összesen 114, ebből himlő 16, kelevény 23, sínylett 46, egyéb 29; 1863-ban összesen 141, ebből himlő 51, torokfájás 7, vérhas 10, kelevény 14, sínylett 32, egyéb 27; 1873-ban összesen 170, ebből himlő 6, kelevény 8, sínylett 46, görcs 39, hideglelés 12, egyéb 52. Amint említettem, a betegségek megnevezése rendszerint a nép közt általánosan ismert fogalmakkal történt, és így kerültek be az anyakönyvekbe is. Vagy