Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola

meny kezű parancsnok mellett, Lumniczer és Markusovszky szerzett nagy érdemeket. A háborús tapasztalat alapján íródott mű — a sebészeti vonatkozású, szűkebb értelemben vett harctéri gyakorlat mellett — milyen betegségek elkerülésére, gyógyítására helyezi a legnagyobb súlyt? A szennyeződés, a tetvesedés, a rühesedés és általában a bőrkütegek vizsgálatának fontosságát nyilván nem ok nélkül hangsúlyozza. De talán még ennél is nagyobb problémát jelentettek a nemi betegségek. „A buja senyv elhalmazása meggátlására a markotányosnők, mosónők vagy bár melly szín alatt a zászlóaljba bekebelezett gyanús némberek fölött szigorú vizsgálatok tartassanak" [19]. Még súlyosabb formában jelentkezett ez a kérdés a menetelő, táborozó csapatoknál: „A legénység szeméremteste s mindenek fölött az ekkor közönségesen nagyobb számmal a csapatokat kísérő némberek haladék és külömbség nélkül szigorúan megvizsgáltassanak. Ezen vizsgálatra az orvos az aránylag legalkalmasabb helyet kiszemeli s a némbereket az általa meghatározott órában a porkoláb által oda csődíti. Minden betegnek talált nő katonakíséret alatt azonnal kórházba utasítatik — a gyanúsak fölügyelet alatt maradnak s az egészségesek egy czédulát kapnak ... — kinél ez nem találtatik, azonnal vizsgálat alá vetendő vagy a seregtől utasítandó" [20]. A csatatéren különösen fontos, hogy az orvos betartsa az előírásokat. Valódi gyakorlaton alapulnak ezek a sorok, és azt is mutatják, hogy az orvos „a harczolók (combattants) közé számíttatik" (09. §.). Megismerhetjük belőle a zászlóalj főorvosának „gyógy- és műszertár"-át (3. ábra — I. melléklet), amely a legfontosabb gyógyszereket, műszereket tartalmazta, és ezt csak akkor bővítették, ha ideiglenes kórházat kellett szervezni. Lumniczer 1849 júniusában vette át a hadügyminisztériumi egészségügyi osztály vezetését. A magyar szabadságharc honvédorvosi szolgálatának első főnöke Stáhly Ignác, a korábbi országos főorvos volt. Bár lerakta az alapokat, egyénisége már nem volt alkalmas a rendkívüli helyzetek megoldására. Debrecenbe már nem követte a kormányt, és súlyos betegsége után néhány hónap múlva elhunyt. Kossuth bizalmasa, a magyar orvostudomány egyik legjelentősebb alakja, Flór Ferenc vette át helyét. Az ő vezetése alatt emelkedett az egészségügyi szolgálat arra a magaslatra, amely képes volt a válságokban és a sikerekben egyaránt helytállni. Kossuth és Görgey kibontakozó politikai ellentéte, kölcsönös személyes bizalmatlansága nem hagyta érintetlenül a katonaorvosi szolgálatot sem. Noha e helyen, óvakodva a leegyszerűsítéstől, nem bocsátkozhatunk a kérdés elemzésébe, kétségtelen, hogy a Szemere-kormány megalakulása után Görgey, az új hadügyminiszter, saját emberét ültette Flór székébe. Flór keserűségét hiába akarta Lumniczer tapintata a pesti tábori kórházak igazgatói megbízatásával csökkenteni, visszavonulásáról már senki kedvéért sem mondott le. Lumniczert azonban nem holmi politikai ármánykodás, hanem Görgeynek saját kipróbált embere iránti bizalma, orvosi és szervező képességének, bátorságának és higgadtságának ismerete, valamint a 31 éves tábornok kortársi vonzalma a huszonnyolc esztendős törzsorvoshoz emelte új tisztségébe. Szívesen fogadta tanácsait, és nem véletlenül került az ácsi ütközet után a sebesült hadvezér mellé — Lumniczer javaslatára — Markusovszky Lajos, aki fogságában is kitartott mellette [21]. Emlék-