Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

egyazon erejű, de tulajdonságait tekintve alábbvaló, kivéve, hogy az elhaladók szomjának enyhítése szempontjából alkalmasabb helyen fakad. A radnai lakosok rendes ivóvizüket városuk szélén, a vasbánya felé vezető völgyben egészen hasonló savanyúvízforrásokból merítik, de ezeket a másünnen valók semmibe sem veszik, minthogy van bőven kiválóbb. 2- szor. A közeli Major faluról elnevezett forrással kapcsolatban (egyébként ugyancsak Radna határában, a várostól 4358 lépésnyire csörgedezik) meg kell még említenem, hogy hírnevéhez a hely és a vendégfogadók kényelmén kívül nagyban hozzájárult az a hashajtó hatás, amely érezhetően inkább megvan ebben, mint más savanyúvizekben, és amelyet a mieink a gyógyvizek sorában csaknem egyedülállónak tartanak, mert ha körülbelül három fontot megiszik belőle (az ember), még a makacsabb beleket is meg szokta nyitni. Érdemes megfontolni, hogy ha kissé többet isznak belőle, sokaknál szorulást, bélfájdalmat, étvágytalanságot, gyöngeséget, összehúzódásokat és más ilyenféle fájdalmakat szokott nem egyszer előidézni. Méltán okolható ezért az a hatalmas mészmennyiség, amit akkora bőségben visz magával, hogy szemmel látható, amint poralakban sűrűn lebeg a kristálypoharakba frissen merített folyadékban, és maga az üvegpohár is, ha néhányszor megmerítik, belül és kívül is teljesen piszkos a fehér szennyeződéstől, végül pedig csodálatos gyorsasággal megtölti evvel a kövesedő anyaggal azokat a facsatornákat, amelyek most vizét a forrásból elvezetik, mégpedig minél távolabbra folyik, annál bőségesebben, úgyhogy sokan azt vélik, végül az egész víz kővé válik: a belőle keletkező kőzet szürkés, lyukacsos, durva és nagyon hatásos sebek gyógyítására. A forrás szegélye és medencéje körülbelül 4 lépésnyire vörösre festődik, távolabb a szürkés kőzet lerakódása kezdődik. Három évvel ezelőtt a forrást körülvették fallal és ellátták tetővel, hogy megvédjék az ezt a vizet különösen megkívánó állatok kártevésével szemben. Ez alkalommal a dombtetőt jobban elsimították és több helyen megnyitották, ahol a víz most csörgedezve jön fel, míg azelőtt csak egyetlen helyen tört fel nagyobb csobogással. Azt hiszik, ettől van, hogy sokat veszített hajdani erejéből, tudniillik csípős és szagos hatásából, és hogy többször ártani is kezdett használóinak. Annak, aki a tető alá lép, már messziről megüti az orrát a forrás erős szaga, akárcsak a régi tojások erősen beszáradt sárgájáé, vagy a hosszabb székrekedés után előtörő gyomorszeleké. A víz tisztasága nem nagy, de kénsavnak vagy ecetnek hozzáöntése sistergés mellett jelentősen megnöveli. A borkő olajától (lúgtól) és a szalmiákszesztől az egész felbuzgás nélkül szennyesen tejszerűvé válik, ha bizonyos ideig így tartják, bőséges savós kocsonya lesz belőle, amely csakhamar magától leülepszik, és amelyet a kénsav azonnal felold és (így) a víz magasztalt tisztasága helyreáll. Amikor kimerítik, semmilyen buborékot sem ad, sem az edény falára ki nem rak, hacsak össze nem rázzák: miután kétségkívül a fakadása alkalmával történő erős buborékolással az illékony gázok nagyrészt elpárolognak. Ezért lehet könnyen üvegpalackban tartani és másüvé szállítani. Annak a dombnak a magassága, amelynek tetején ez a forrás fakad, nem több három ölnél, alapjának átmérője sem hosszabb 30 lépésnyi egyenesvonalnál. A domb fölé emelkedő hegy lábánál, innen mintegy kőhajításnyira más savanyúvízforrások is fakadnak, amelyek azonban silányabbak az említetteknél, okkerszínű üledéket ugyan bővebben adnak, de kőzetet nem képeznek, és a barmoktól összetaposottak. 3- szor. A Szamos folyó forrása mentén, Major falutól lejjebb fekszik Szent György falva (értekezése 89.1.), amelyen túl, nyugat felé százegynéhány lépés távolságban, az egyik hegyhát oldalában, a hegy lábától valamivel feljebb, a szikla közepéből attól a