Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

ADATTÁR - Réti Endre: Korányi Sándor hagyatéka a Budapesti Orvostudományi Egyetem Könyvtárában

ADATTÁR KORÁNYI SÁNDOR HAGYATÉKA A BUDAPESTI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM KÖNYVTÁRÁBAN Közli: RÉTI ENDRE (Budapest) A

BOTE-Könyvtár, a volt Kari Könyvtár néhány olyan dokumentummal rendelkezik, amely érdekesen és színesen egészíti ki Korányi Sándor portréját. Két évvel ezelőtt hoztuk át a II. számú Belgyógyászati Klinikáról e nagy orvosunk könyvtárát, kb. 2500 kötetet, és helyeztük el az olvasóterem díszgalériáján. (Könyvtárának egy részét Hetényi professzor Szegedre vitette le.) Ez a könyvtár is jól tükrözi Korányi modern kutató szellemét: kötetei között kora legkiválóbb orvosainak művei szerepelnek. Hogy csak néhányat említsünk közülük: Bechterew, Behring, Bensaude, Besredka, Billroth, Bleuler, du Bois-Reymond. Cajal, Volhard-Fahr, Freud, Gowers, Noorden, Klemperer, Leyden, Kraepelin, Nothnagel és még sok más kiváló szakember műve teszi könyvtárát — a maga idejében — korszerűvé. Különböző művek foglalkoznak társadalomtudományi jellegű kérdésekkel. Ilyen irányú érdeklődését reflektorszerűen világítja meg az a két kézírásos sor, amelyet papírlapra vetve iratai között találtam: „Régebben a sociologia és az orvostudomány külön járhattak. Ma egymásra utaltak." Egyéb, könyvtárunkban levő levelei is ezt a széles látókörű, fürkésző, élesen ítélő gondolkodást mutatják. I. A II. számú Belklinikán — fénykép-másolatban — apjához, Korányi Frigyeshez — írt levele valószínűleg 1909-ben kelt, s benne egy németországi kongreszszusról számol be: „Kedves Apám! Ma délben érkeztem haza. Wiesbadenben hideg, esős, barátságtalan időben folyt le a kongresszus. Számtalan előadást hallgattam végig. Nem volt köztük egyetlen igazán kimagasló sem, hanem azért mégis nagyon impozáns volt annak az óriási munkának a benyomása, amelyet az elhangzott előadások képviseltek. Iszonyú terjedelmű detail munka az, ami a német klinikákon folyik, csak a „geistige Band" hiányzik és az ember, akiből azt az ígéretet lehetne kilátni, hogy a „geistige Band"-ot meg fogja csinálni. Ennek hiányán kívül van még egy feltűnő körülmény, ami nagyrészt az előbbinek az oka. A klinikusok, a kész emberek maguk nem dolgoznak. A munka fiatal, éretlen emberek iü*