Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Hőgyes és a századvég élettani szemlélete

lenített koleraürülékből az erős légáram apró gombaelemeket ragadhat tova, amelyek kedvező talajba jutva, buja tenyészetnek indulhatnak, a karbolsawal fertőtlenített anyag viszont nem tenyészik. A koleraürülék alakelemeitől megfosztva, tisztán vegyi alkatrészeinél fogva is ugyanolyan kóros hatást tud előidézni. Későbben kiderült, Hőgyes itt is helyesen látott: a vegyi alkatrészek a koleravibrió toxinjai voltak. Egész gondolatmenete, metodikája és következtetései megfeleltek kora leghaladóbb tudományos kutatói gondolatainak és eljárásainak. Hőgyes Endre nyugodt vérmérsékletű ember, de minden új iránt érdeklődik, eleven szelleme és nyelvtudása lehetővé teszik számára a széles körű tájékozódást. Kutatói „szimata", gyors asszociációi vezetik a labirintus élettani feltárása felé is. Aujeszky erről így emlékszik meg: „1879-től 1886-ig 22 értekezést tett közzé Hőgyes a labyrinthus physiologiájának köréből, amelyekkel kiérdemelte, hogy őt a modern fülgyógyítás megalapozói közé sorozzuk. Érdekes, hogy e tanulmányainak indítékát egy véletlen megfigyelés okozta. Egyik kísérletében, amelyet 1879-ben azért végzett, hogy megállapítsa, vajon a forgatás hat-e az állat végbélhőmérsékletére, észreveszi a forgatási nystagmust. Más, kevésbé éles szemű és a jelentéktelenebbnek látszó kísérleti jelenségek okaival nem törődő kutató egyszerűen napirendre tért volna e tüneményen. Nem így Hőgyes, aki ezt nemcsak meglátja, hanem mindjárt eszébe is jut, hogy efféle szemmozgásokat már ama kísérletei alkalmával is látott, amikor a nervus facialist kiirtotta. Nos, ezeket a jelenségeket közelebbről meg kell kísérletileg vizsgálni ! Hozzá is lát azonnal a compensatorikus szemmozgások részletes tanulmányozásához, és pompás kísérleti metodikával kideríti, hogy a hallóidegvégek és a szemmozgások között állandó bilaterális reflexkapcsolat létezik. Hőgyes zsenialitása tehát minden területen megmutatkozott, ahová csak nyúlt. Természetesen a tévedésektől ő sem lehetett mentes, rá is alkalmazhatjuk Madách sorait: „... A jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt." De Hőgyes nagysága abban is megmutatkozott, hogy idejekorán átlátta, és elhagyta a helytelen utakat. Ilyen zsákutca volt pl. az a metódus, amelyet Charcot vezetett be a hysteroepilepticusoknál hipnózis alkalmazásával. Igen sokan ismételték meg ezeket a kísérleteket, és Hőgyes is sok időt fordított a hisztériás betegek hipnotizálására abból a célból, hogy különböző reflexmozgásokat tanulmányozzon hipnotikus állapotban. így 1885-ben a Magyar Tudományos Akadémián beszámolt arról, hogy hystero-epilepticus betegeken észlelte: bármilyen hangra, amely eléggé huzamosan szól fülük mellett, kisebb-nagyobb terjedelmű reflexes izomgörcsöket kapnak, amelyek azután hipnózisba mennek át. így nystagmust is előidézett. Szerinte e betegeknél a bilaterális egyenrúly válik labilissá. De hipnotikus kísérletekkel ezután nem foglalkozik tovább, sőt helyes bírálattal illeti a hisztériások hipnotizálásából levont következtetéseket: „... már a fentebb röviden leírt acusticus reflexfolyamatokkal kapcsolatban is kinyilvánítani feljogosítva érzem magam, hogy a Charcot-féle kórodai chablonok a hypnotikus állapot különböző stádiumaira vonatkozólag fenn nem tarthatók, már egyszerűen csak azon oknál fogva sem, hogy az azokra jellemzőnek vélt tüneményeket e hystero-epileptikusoknál éber állapotban is elő lehet idézni úgy, hogy ama jelenségek tulajdonképpen a hypnosissal az eszmélet, ébrenlét elvesztésével csak coincidáló tüne-