Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)
Tanulmányok — Közlemények - D. Tutzke: Semmelweis tanának hatása a közegészségügyre
Az eredmény az a jól ismert természettudományosan megalapozott felismerés, hogy az L sz. Klinika jelentékenyen nagyobb halálozása annak a következménye, hogy az orvosok, illetve a hallgatók hullaméreggel beszennyezett ujjai fertőzik a szülőrészeket [10], Semmelweis felfedezése újabb bizonyíték volt a szülészeti intézetekben előforduló gyermekágyi láz gyakoribb voltáról akkoriban már amúgyis érvényben levő felfogás helyessége mellett. Ez a felfogás nyilvánvalóan az egykorú statisztikák megbízhatóságába vetett korlátlan bizalom eredménye volt, noha valahogy furcsának tűnik, hogy bár az otthon szülők esetében előforduló gyermekágyi lázról ritkák a statisztikai adatok, sohasem vetették fel a jogos kérdést, vajon teljesek-e az adatok. Még az orvosi statisztika olyan szakértőjének, mint Oesterlen Frigyesnek a szemében is bizonyos volt, „hogy ceteris paribus a szülőházakban sokkal gyakrabban betegednek meg és halnak meg gyermekágyi lázban, mint másutt" [13], és Dohm Rudolf, a nőgyógyászat professzora még 1880-ban is azt hitte, hogy a szülészeti otthonok gyermekágyi mortalitását még hosszú időn át nem lesz lehetséges lecsökkenteni a magángyakorlat százalékarányára [4]. Valóságban azonban az intézetek gyermekágyi mortalitása eddig az időpontig antiszeptikus és aszeptikus intézkedések kínos betartása következtében egészen jelentősen csökkent, míg a szülészeti intézeteken kívül gyermekágyi láz halálozási arányszámáról ezt nem lehetett állítani [4], Ez a felismerés azon alapult, hogy időközben aránylag pontos statisztikai összehasonlításokat tettek a szülőházakon belüli, illetőleg azokon kívüli gyermekágyi mortalitás között. Ezzel kapcsolatban csupán Ehler Fülöp gyakorló orvos kiváló tanulmányára utalunk, amelynek tárgya a gyermekágyi halálozási arányszám Berlinben és Poroszországban 1877 és 1890 között [3]. Ezeknek és a hasonló statisztikáknak az eredményeiből támadt annak a szüksége, hogy a gyermekágyi láz elleni további közdelem során a szülésznők sorában mozgassunk meg minden követ. Ők akkor még valamennyi otthon szülés túlnyomó részét, kb. 95%-át levezették. Egyáltalán 100 szülés közül azonban Németországban még 1905-ben is 97,9% volt az otthoni szülés [18]! Amikor Németország 1874-ben anyakönyvi hivatalokat szervezett, a halotti anyakönyvek vezetése is átment a lelkészek kezéből a
