Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)
Tanulmányok — Közlemények - Erich Podach: Semmelweis tudománytörténeti helye
történik, biztos jelül tekintette arra nézve, hogy az illető mit sem tud az érintés útján való fertőzésről, hanem hiszi a betegségi természet átvitelét. Azokat a főként angol szerzőket, akiknek a műveiből Holmes kompilált, Semmelweis külön tanulmányban amúgy is megcáfolta. ZweitelPál, a kiváló lipcsei szülész, mint az 1897. szülészkongresszus elnöke, már 70 évvel ezelőtt ad absurdum vitte az ilyenfajta elsőbbségi igényeket a semmelweisi felfedezés ötvenedik évfordulójára mondott ünnepi beszédében, és több mint 20 évvel később még egyszer bebizonyította, hogy azoknak, akik Semmelweis érdemét szeretnék kicsinyíteni, Holmesszal sem lesz szerencséjük. Hátra van azonban annak a kérdésnek a megválaszolása, mi az oka annak, hogy ma sokan hajlamosak arra, hogy Holmesnak adják az elsőbbséget Semmelweisszel szemben. Nem akarok a nemzeti dicsőséghajhászásról beszélni, ami az amerikaiaknál kétségtelenül szerepet játszik. Hiszen 1906-ban megtagadták a Semmelweis-emlékműleleleplezése alkalmával rendezett nemzetközi ünnepségen való részvételt, mert a gyermekágyi láz kontagiózus jellegét — értsük meg jól: kontagiózus voltát — és az ellene való védekezés lehetőségét évekkel Semmelweis előtt hebizonyíthatóan egy amerikai fedezte feL Mi azonban annak az alapja, hogy Amerikán kívül is, különösen Németországban némelyek valóságos buzgalommal próbálják Holmesot megtenni a gyermekágyi láz okozója és az ellene való védekezés felfedezőjének. Úgy gondolom, erre a kérdésre egyszerű a válasz. Semmelweis, az ő élete és műve egyetlen hatalmas vád azok ellen az orvosok és orvostudósok ellen, akik szabad folyást engedtek a dolgoknak a szülészeti intézetekben, sőt tudatlanságukkal azt még elő is segítették, mégpedig akkor, amikor ő már régen megmutatta, hogyan lehetne és kellene azokon változtatni. Semmelweis olyan állapotokat pellengérezett ki és lángolóan vádolta azokat, amiknek és akiknek számtalan nő esett áldozatául. A felelősek között, akiknek minderre évtizedekig süket volt a fülük, majdnem teljes számban ott voltak a szülészek — mindaddig, míg porondra nem lépett Freiburgban Hegar Alfréd, akit Tauf fer Vilmos tett Semmelweis lelkes követőjévé —, sőt még olyan tudósok is, mint a nagy Rudolf Virchow. Ilyen kínos dolgokról nem szoktunk szívesen beszélni, az ember szeretné azokat a múlt homályába meríteni. Ezért lenne sok ember