Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erich Podach: Semmelweis tudománytörténeti helye

lyeknek az esetében, akik nemre és korra való tekintet nélkül vérmérgezésben haltak meg, másfelől azokéban, akik a gyermekágyi láz áldozatai lettek. A semmelweisi felfedezés kórbonctani alapját legjobban az eredeti Semmelweis-irodalom útján lehet bebizonyítani. Kolletschka boncolási jegyzőkönyvéről Semmelweis első ízben, éspedig meglehetősen futólag, 1858-ból való magyar közleményében beszél, tehát 11 évvel később. Addig egyetlen szóval sem említette sem Semmelweis, sem Hebra, Routh, Haller, Skoda vagy mások, akik a felfedezésről, részben nagyon alaposan beszámoltak. Ezzel szemben Skoda József forrástörténeti szempontból mérvadó 1849. évi akadémiai előadásában megvilágította a gyermekágyi láz Semmelweis által történt kórbonctani tisztázásának döntő jelentőségét és Semmelweis munkálatait nyomatékosan bevonta a bécsi kórbonctani iskola körébe. A leghivatottabb tanúbizonyságot pedig maga Rokitansky tette. Az 1842-ben megjelent „Spezielle pathologische Anatomie" c. műve 2. kötetéből és az 184G-ban megjelent „Allgemeine pathologische Anatomie" c. könyvéből a szülési gyulladásokról szóló fejtegetései alkalmával és a pyaemiáról és szepszisről adott tanításánál kitűnik, hogy Rokitansky a gyermekágyi lázat sajátosan gyermekágyi gyulladásnak tekintette, amit a helyi elsődleges elváltozások következményeként jelentkező általános patológiai-anatómiai kép idéz elő. Röviden: Rokitansky a gyermekágyi lázban a Puerperium rendellenességét látta, a pyaemiában viszont a vér megbetegedését. Ezek a Rokitanskynál érvekkel alátámasztott nézetek tárgytalanokká lettek, amikor Semmelweis felfedezte, hogy a gyermekágyi láz nem sajátlagos sebfertőzés, és Rokitansky örült annak, hogy tanult a tanítványától, mint ezt egész iránta való viselkedése mutatja. Művei későbbi kiadásaiban Rokitansky feladta Semmelweis előtti tanait a gyermekágyi gyulladások és a pyaemia természetéről. Mint mindenki tudja, aki csak futólag belelapozott Semmelweis fő művébe, ő az ő tanát lenyűgöző anyaggal és nagyon sokoldalúan körülbástyázta : statisztikai, klinikai, kazuisztikai szempontból a korabeli felfogások meggyőző bírálatával és végül kórbonctanilag. Orvostörténelmi szempontból külön érdeklődésre tarthat számot, hogy igyekezett tanítását történelmi szempontból is alátámasztani. Olvasta a gyermekágyi láz történetére vonatkozó irodalmat és különösen érde-