Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erich Podach: Semmelweis tudománytörténeti helye

minden felvethető kritérium szerint az orvostudomány legnagyobb­jai közé tartozik és a fertőzésről kialakult elméletek történetében korszakalkotó jelentősége van. A baktérium felfedezése előtti fertőzéstan lehetőségeinek tető­pontjára hágott, amikor Semmelweis felfedezte a gyermekágyi láz természetét és az ellene való védekezést. Mert a fertőzéstan nem kez­dődik csupán az orvosi parazitológiával és a kórokozó mikroorganiz­musok felfedezésével. Létezett az már emberemlékezet óta, és a zse­niális olasz Fracastorius Jeromos már 1546-ban, tehát több mint 420 évvel ezelőtt megkísérelte, hogy rendszeres formába öntse a betegsé­gek átvitelének módozataira vonatkozó ismereteit. Ami Semmelweis után következett, az Louis Pasteur és Robert Koch kora volt, amikor alig hihető gyorsasággal következtek egymás után a kórokozó pará­nyi élőlények felfedezései, és az egyes fertőző betegségek természeté­nek és keletkezésének a tisztázása. Semmelweisnek nem jutott osztályrészéül, hogy ebbe az új világba bepillanthasson, sőt be sem látta, miért gondolták némelyek, hogy létezik ilyesmi. Amikor barátja, a tanítása mellett bátran és hatásosan fellépő Markusovszky Lajos az általa szerkesztett Orvosi Hetilapban kimondta, hogy azoknak a pusztító anyagoknak a természetét, ame­lyeket Semmelweis betegektől vagy hulláktól származó „rothadó állati szerves anyagoknak" nevez, egyszer majd pontosan meghatá­rozzák, Semmelweis ezt nagyon rossz néven vette tőle. A gyermek­ágyi láz problémáját megoldottnak tekintette és a többet tudni akaró kíváncsiságot nem tartotta helyénvalónak. Ezzel annyiban volt igaza, hogy — amint azt kiváló életrajzírója, Sir William Sinclair, a manches­teri szülészeti tanár 1909-ben megírta: — „Sok dolog, amit Skoda a negyvenes évek vége felé mondott, benne lehetne a modern tankönyvekben. Amit hiányolunk, az egyedül a bakteriológia. Az még akkor ismeretlen volt, ami pedig a bakterioló­giai részletkérdések gyakorlati értékét illeti ... erre nézve eltérők lehetnek a vélemények" Természetesen nagy haladás volt, hogy Koch 1878-ban tisztázta a sebmegbetegedések baktériumos eredetét, s ezzel válaszolt arra a kér­désre, mi volt Semmelweis rothadó állati szerves anyagaiban a kór­okozótényező, így lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy tudományosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom