Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Sós József: Semmelweis (1818-1865)

A 15 kari tag fele császárhű volt, akik közül néhány csak a szakmai vagy emberi igazság felismerése révén alkalmilag szavazott Balassa indítványa mellett. Balassa János, sebészetünk büszkesége, mint ember és hazafi egyaránt kitűnt és Semmelweis mellé állása értékes támogatást nyújtott a megelőzés gondolatának. Semmelweis tanszékre pályázásakor a dékán Gebhardt Ferenc belgyógyász volt, aki tanított átmenetileg kórtant, gyógyszertant és elméleti orvostant is. Magyar érzelmét bizonyítja, hogy az első tanár volt, aki székfoglalóját az addig szokásos latin helyett magyar nyelven tartotta. Haladó szakmai gondolkodású volt, számítani lehetett rá Semmelweis munkásságának támogatásában. A másik sebész Stockinger Tamás orvostörténeti, elméleti orvosi, igazságügyi, közművelési kérdésekkel is foglalkozó művelt orvos volt. Az osztrák kormány pártfogoltjaként lett. a Rókus Kórház igazgatója, majd tanár. A kar harmadik sebésze Linzbauer Ferenc, 1851-től az előkészítő sebészetet tanította. Műveltsége sokoldalú volt. A budai meleg források, balneológia, orvosstatisztika, igazságügyi orvostan, közegészségtan, gyógyszerkönyvi kérdések stb, érdekelték és ezekről írt is. Egyikük sem ellenezte Semmelweis tanát. Gebhardt dékán mellett a másik belgyógyász volt Sauer Ignác, aki a Monarchiában több helyen működött, majd a belgyógyászat tanára lett. Dékán, rektor és országos főorvos is volt, aki széles látóköre révén szintén támogatta Semmeiweist. Az élettan tanára Schordann Zsigmond éppen távozott élettani tanszékéről, amikor Semmelweis kinevezése megtörtént. Azonban még volt szerepe Semmelweis támogatása körül, mert különvéleményben fejtette ki, hogy a tanszék betöltéséhez a magyar nyelv tökéletes ismerete szükséges, A kórboncnok Arányi Lajos volt, aki bölcsészeti és jogi tanulmányok után ment orvosi pályára. 1843-tól a kórbonctant, mint magántanár tanította és csak 1861-ben lett rendes tanár. Jó hírnevű régész volt, műemlékeink restaurálásának szószólója. E nagy műveltségű ember fogékony lehetett Semmelweis elvei iránt. Hasonló volt Rupp Nepomuk János, a szintén nagy műveltségű orvos, aki igazságügyi orvosi problémákkal foglalkozott. A magyar és a bécsi kormány bizalmát is elnyerte tárgyilagos és megfontolt