Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez

mivel erre az anyagi lehetőségei meglettek, arról már nem volt hajlandó lemondani. A körülményekről nagyszerűen tájékozódott József főherceg az előző árnak másfélszeresét kapta meg. A szigetet ekkor a Fővárosi Pénzalap vette kezelésébe. A nemzetközi reklámakció megindításának első lépéseként egy közel százoldalas kiadványt jelentetett meg a sziget helyrajzával, gyógyforrásaival, fürdő és sportépületeivel, flórájával, történelmével és számos egyéb adattal. A munkának elkészült a külön francia, angol és német kiadása is. Ezenkívül a Margitszigetről újabb cikkek és tanulmányok jelentek meg folyóiratokban és szaklapokban egyaránt. A sziget megvételével kapcsolatos, főleg 1910-ből származó iratokat Bélay Vilmos és Kardos Kálmán levéltárosok rendezték. A Fővárosi Pénzalap a szigeti belépődíjakat továbbra is fenntartotta. Ez a körülmény sokak számára kiábrándulást okozott. így a szigetet ezután is csak a gazdagabb réteghez tartozók látogathatták. Tény az, hogy egyelőre maga a Pénzalap sem látta világosan, hogy mihez kezdjen a szigettel. Nem lehetett vitás, hogy ezzel kapcsolatban nagyobb szabású terveket kell kidolgozni. A sajtó mindent elkövetett bármilyen terv népszerűsítése érdekében, bár ebben az időben már erősen érezni lehetett az irányított újságírást. A lapok az egyes tőkeérdekeltségektől a legkülönbözőbb szubvenciókat húzták egyrészt azért, amit írtak; másrészt azért, amit nem írtak meg. A Margitszigettel kapcsolatban egyelőre még a hazafias szólamoktól átitatott hangon írtak vagy olcsó népszerűséggel. 1910ben Gelléri Mór azonban már kezdi felvetni a sziget hasznosításának és kihasználásának nagyobb lehetőségeit. A sziget fejlesztésénél rendszerint első sorban került mindig szóba az alsó szigettel való egyesítés, a közművesítés és általában a modernizálás. Richtemtk az a javaslata, hogy a kolozsvári botanikuskertet helyezzék a Margitszigetre, nem merült homályba. A Wekerle-kormány végül is országos növénykertet szándékozott volna ott létesíteni és tervét be is iktatta a fővárosfejlesztési törvénybe. Sajnos ezeket az elképzeléseket az első világháború kitörése derékban kettétörte. A Margitsziget ügyében a főrendiházban Ambrózy István szólalt fel 1911-ben. Ekkor azonban már nyitott kapukat döngetett. A Fővárosi Pénzalap fokozta a reklámot és propagandát. Megjelent egy közel tízíves munka, amely a Duna szépségeit írta le a ma-