Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez

sebb vizú) lehetett, mert egy oldalága a mostani Teréz-, József- és Ferencvárosokon át, nagyjából a jelenlegi körút vonalát követve, félkörben kanyarodott vissza a folyamhoz. E kérdés rendezése után, 1301-ben III. Endre uralkodásának utolsó évében az apácák újabb ajándékokra gyűjtve, V. Kelemen pápánál próbálkoznak Margit szentté avatása ügyében a király támogatásával eljárni — ezúttal is eredménytelenül. A XIV. század elején az apácák minden addiginál nagyobb bajba kerültek. A pécsi püspökök és a pannonhalmi apátok is az apácák jószágain elkezdték nemcsak követelni, de tettleg is behajtani a tizedet. Az erősebb hatalmaskodók ellenében többször emeltek eredménytelenül tiltakozást az apácák, míg végre Csanády [10] rendelete 1334-ben véget vetett a két telhetetlen papi méltóság harácsolásainak. A jámbor apácák azonban kétféle mértékkel mértek és éppen ilyen harciasak voltak akkor is, amikor a szegény budai halászok egyéb híján a sziget partjai mentén, különösen pedig a jenői rév [11] körül „vízitanyáztak". Nevezettek ezen a Hausenwerf néven is ismert tájon ütvén tanyát, a kegyes nővérek halaira vetették ki hálóikat. A tulajdoni jogukért kardoskodó szerzetesnők Róbert Károly zsámolyáig vitték fel sérelmüket. A királyi rendelet aztán 1335-ben elparancsolta onnan a halászokat. A XIV. és XV. században az apácák újabb adományokhoz jutottak [12]. Miután Űj-Bécset is megkaparintották, lényegében a mai Belváros északi fele is az övék lett, a Nagy-Árok [13] vonalától messze északi irányban, a későbbi újpesti határig, keletre egész Kőbányáig. A Duna—Tisza közén, a Dunántúlon és szerte az országban levő birtokaik mellett Felhévízen számos telekkel, fürdővel és malommal; Buda-várában pedig házakkal rendelkeztek. Övék lett a budavári és a pesti piac és kereskedés minden jövedelme ; a dunai révvám és az egész sziget, néhány hely kivételével. Az apácák örömébe azonban mindvégig üröm is vegyült. Pártfogójuk, a várfoki domokosiak kormányzata jövedelmüket úgy fölözte le, ahogy éppen akarta. Mindent megkíséreltek évtizedeken át, hogy patrónusaiktól megszabadulhassanak. Szívós küzdelmük végül is eredménnyel járt, mert Mátyás király fellépésére II. Pius pápa bullája felmentette őket a domokosi atyák alól, végleg eltiltva ezeket az