Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Bugyi Balázs: Az orvosi fizika Semmelweis korában

progresszív tudományos szemléletükről nem mondanak is le, személyükben már nem vállalják a tudományos megismerés harcos érvényesítéséért a küzdelmet. A tudományos felfogás és a társadalmi helyzetükből származó ellentét végül is az agnoszticizmushoz vezeti el e nagyfontosságú kutatókat. Végül is du Bois Raymondn.dk túlzottan is híressé vált „ignorabimusa" szinte harci zászlóként szolgált újabb progresszív természettudományi megismeréssel szemben, a tudományos előhaladás kiteljesülése érdekében. Semmelweis és az energia megmaradása elvének felfedezője, és Mayer voltak szinte az egyetlenek, akik ennek a megváltozott helyzetnek, az eltérő ideológiának, a misztikum immár újra érvényesülésének, a tudománytalan szemlélet uralomrajutásának ki-ki a maga sajátos tevékenységi körében nem hódolt be. Szabadjon hangsúlyoznunk, hogy a két be nem hódolt lángész további sorsa is egyformán alakult. A nagy harc, a túlzott szellemi igénybevétel, a kimerülés, az el nem ismertetése — nem nekik maguknak, hiszen a személyi elismerés részükre csak keveset jelentett volna, hanem az általuk hirdetett eszméknek — mindkettőjüket szembeállítani látszott az akkori társadalommal. Mindkettőjüknél a meg nem értő kispolgári, behódoló és férjüket is behódolni törekvő feleség tragikus felelőssége velük szemben, nagyon is megtalálható. Mindkettőjüket bolondnak mondják, igyekeznek őket elmegyógyintézetbe is vinni és ilyen módon is a közösségtől elkülöníteni. Annyiban szerencsésebb volt Semmelweis, hogy őt magát testileg nam akarták megtörni, nem kínozták és erőszakkal nem akarták kényszeríteni eszméi megtagadására, mint ez Mayer esetében fennállott. De mindketten a megaláztatások, figyelemre sem méltatások, felfedezéseiknek mások által történő eltulajdonítása, mint Mayer esetében volt, akinek felfedezését Joule, Helmholtz stb. egyaránt maguknak kívánták tulajdonítani és mások révén tulajdoníttatni vagy mint Semmelweisnél történt, hogy agyonhallgatott és elfelejtett felfedezését hány epigon, mint Thoms stb. kívánta saját érdemeként feltüntetni, hogy végül is a tudománytörténet szolgáltasson igazságot és elégtételt azoknak a nagyoknak, akik a legnagyobbért és a legnemesebbért, az emberiség előrehaladásáért, a legnagyobb kincsért a gyermekért és az őt szülő anyáért áldozták fel nemes életüket.