Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

ják el annyiszor, ahányszor a cédulán fel van jegyezve. Aztán jöjjenek vissza állatjukért, és a megvásárolt gyógyszer beadását megmutatta a parasztoknak. Egy déleló'tt és két délután figyeltem a bajor paraszt kiterjedt praxisát, és annak ellenére, hogy a közeli Mühldorf városban, Passau városban állatorvosok voltak, mégis ezen rövid idő alatt, magam és társaim 43 vidéki parasztot figyeltünk meg, akik oda hajtották beteg állataikat. Megkérdezésemre, hogy vidékre elmegy-e, ha hívják, azt válaszolta, hogy ő nem megy vidékre, mert az ő gyógyító sikere Alt-Öttinghez van kötve, mert ő maga és egész családja minden hajnalban és minden este misén vannak, sőt gyakran misét mondatnak az állatok gyógyulásáért. Hazánkban csupán Görömböly-Tapolcán (ma Miskolc-Tapolca) közelében volt egy Krizmanits István nevű patkolókovács, akihez még 30—40 évvel ezelőtt messze vidékről lovakat és marhákat vezettek, ha az állatok lába fájt, megdagadt vagy sebek voltak rajta, ugyanígy vizenyősség és a lovaknál előforduló viszérgyulladás és ínrándulás. A jelenlegi Görömböly-Tapolca fürdőtől 5—6 km-re volt egy elhagyott romos templom, amely mellett kavicsgödrök voltak kb. fél méter mély iszapos vízzel. Állítólag a víznek is szénsavtartalma volt és valamikor hozzá tartozott a görömböly-tapolcai gyógyvizekhez. Mellette vezetett fel a sziklák mentén a kis Kálvária út. A patkolókovács miután az állatokat megvizsgálta, patájukon vágott valamit, aztán bekente, a parasztoknak meghagyta, hogy vezessék az állatot a gyógyító gödörbe, maradjanak ott vele pár órahosszat, utána masszírozzák meg az állat lábát, majd valaki a hozzátartozók közül menjen be a kápolnába és dobjanak pénzt szent Antal perselyébe. Dr. Kárászon Dénes adatai szerint hazánkban is gyakori volt a pataáztatás, sőt a korábbi századokban a kovácsműhelyek mellett, lovassági laktanyákban patafürösztő medencéket készítettek nyáron szabadban, télen födél alatt. Paraszti efajta gyógyításról hazánkban csak keveset tudunk, de pl. a Hévíz szélső részei vagy a Fertő tóban vagy a melegebb vizű folyókban, mint pl. a Rába vagy Baján a Dunából kivezető Sugovica csatornába, de más helyeken is szokták az állatokat füröszteni. Annál gyakoribb volt ez Szerbiában, Romániában, ahol sok kisebb