Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

Ennek a kéziratnak a szerzője teljesen ismeretlen, csak annyit lehetett megállapítani, hogy egyik göcseji (Zala megye) földbirtokos lehetett, aki a juhok és más háziállatok gyógyítását átadta gulyásának és juhászainak, a kézirat 1910 körül került gyűjteményembe, Kálócfa (Zala megye) községből, Gállos Kristóftól. A következő kis kézirat 1770-ből származik és Farkas János híres Zala megyei tapasztalati állatgyógyító levelesládájából leszármazottjaitól került gyűjteményembe: „Lovak, vagyis akármely Marha kosszának orvoslása. Elsőben Hamubul köll tsinálni Lúgot, de nem erősét, csak hogy mégis egy kevés sósság is legyen benne. Porrá törjük annak után egy font kénkövet és egy font oltatlan meszet köll venni, erre pár kanál lúgot kell tenni, minek után magában elforrott jó tűznél had forrjon ötöt vagy hatot. Annak után eztet meghütvén, ebbül egy merőkanállal vizbe kevervén, ezen vizet köll az marhával itatni." Ugyancsak Gállos Kristóftól származik a következő értékes adat: Huszár Pál, hírneves baromgyógyító volt Göcsejben, ugyancsak Kálócfa községhez tartozó egyik majorban. Kb. a XVII. század közepén született s hosszú életet élt. Ennek fia Huszár Imre és unokája Pál követték atyja és nagyatyja nyomdokait. Híres állatgyógyító parasztok voltak. Orvosságaik javarészét maguk készítették, főzték, keverték, kenőcsöket csináltak. Bátran végeztek műtéteket lovakon, szarvasmarhákon és juhokon. Sajnos kéziratok nem maradtak tőlük, de utolsó gazdájuk a már említett Gállos Kristóf sok mindent lejegyzett és szíves volt rendelkezésemre bocsátani. Megállapítottam, a gyógyszerek összetételei meglepőn nagy hasonlatosságot mutatnak a Pozsonyban 1773-ban megjelent kis nyomtatott könyv receptúrájához, amelynek címe: „A juhok tartásáról és gyógyításáról, írta Ventzel János, Királyi Fő Számtartó." Ugyancsak a Huszár-család örökségéből maradt a biblia utolsó lapjára írt következő nagyon értékes bejegyzés:" „Az herellist illetinkip tezen, igy köll vigeznyi. Két arasz botocskákat veszek ezekké a Monyszikeket fölöttük leszorittanyi jó szorosan és előhuznyi aztot. A botocskára fakalapáccsal jól rávernyi, ettül elszakad a maghordó cséve. Lehet a botocskák helett piciny deszkácskákat is, mellekké összveszorityuk aztán rájacsapunk, hogy megszakullanak a monyszikek. Ettül a monytökök összeszakulnak