Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

tése Istennek, teája mérget üz, sebet tisztit, hajad fekete lesz, rühességet, korpát vart fejedről elvésztet, főkippen, ha virágzásba szeded leveleit, amel szakállas, önts rá szentüt vizet, had pállék benne, ló ha sebes, kimart annak is jó. Mindig ezt mond rája, ha csinálod : Szent Ilona, sebemet, fejemet gyógyítsa, Probatum est." A lap szélén kézírással ez a megjegyzés van: „Igen hasznos, főkip, ha szent Ilonát hétszer hivod egymás után segítségre." Melius Juhásznak igen nagy érdeme, hogy a korábban szokásos babonás vonatkozásokból aránylag keveset vett át. Gyógyszernek ajánlott növényei egyszerűbbek, minden sorából sugárzik a nép szeretete, és az a körülmény, hogy könyvét is azért írta, hogy a kuruzsló bábák és borbélyok, valamint a népbolondító vándor varázslók helyett ésszerű tanácsokat adjon a magyar népnek. Beythe István (1532—1012) Nádasdy Tamás prédikátora volt a reformáció idején, sárvári, később németújvári lelkész: „Füves könyv — füveknek és fáknak neveléséről, természetekről és hasznukról stb." — Németújvárott 1595-ben megjelent népszerű könyve bőségesen foglalkozik az egyes növények gyógyító, orvosló hasznával. Mind Beythe István, mind fia Beythe András kétségtelenül jó botanikusok voltak, hiszen Beythe István Clusius Károllyal (Charles de l'Écluse, 1526 — 1609). Korának legkiválóbb botanikusával is baráti viszonyban állt, és Batthyány Boldizsár vendégszeretetéből több ízben tartózkodott Németújváron és Sárváron, bejárták az egész Dunántúlt és Clusius nagy könyvében: „Rariorum aliquod stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas provincias. Leiden, 1584." említi Beythe Istvánt, sőt munkájához kötve Beythe egy tanulmányát is kiadta. Beythe Herbáriuma, ha nem is volt olyan népszerű és elterjedt, mint Melius Juhászé, mégis hatással volt a népi állat- és embergyógyításra. Bennünket itt az érdekel, hogy van-e benne olyan rész, amely népi gyógyítási eredetre vall. Ilyennek találtuk a 29. oldalon ezt a részt: ,,... az mell vizet az bika (bükk)fa oduában találnak, minden varat meg gyógit: koszrul, ryhroel (rüh) is jó." Hasonlóképpen a 65. oldalon: „Bulibáncs özvötörvö hajnaldi huggyal kevervén jó az asszony fulladásrul, de tehénnek, lunak is használ. Probatum est." Semmi esetre sem Clusiusból való részek, valószínűbb, hogy ezt a