Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

A XVII. században a korábban fellendült protestáns iskolák lehanyatlottak s egyre erőteljesebben bontakozott ki az ellenreformáció. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának bukásával a jobbágytömegek hozzá fogtak a török által feldúlt és parlagon hagyott területek megműveléséhez. Itt jobb volt a helyzetük, mint a régi császári területeken, de ez csak addig tartott, míg a császári feudalizmus rájuk nem terpeszkedett. Abban a percben, amint a hazai árutermelésbe belekerültek, amely tisztára az osztrák piac érdekeit szolgálta, vele a nagybirtok hasznát, robotterheik akkorák lettek, hogy alig jutott a száraz megélhetésükre és nem is csoda, ha hamarosan itt-ott fellángoltak a paraszti felkelések. A XVIII. században nagyarányú telepítés indult meg, amelynek egyetlen célja a németesítés volt. A beáramló német és szláv telepesek ember- és állatgyógyítási szempontokból igen fontosak voltak, mert újabb áramlattal termékenyítették meg az eddigi magyar népi ember- és állatgyógyítást. A XVI. és XVII. századból fentmaradt írásos emlékeink, úgyszintén a gyérszámú nyomtatott könyv, a honfoglalástól a XVI. századig terjedő idő szájhagyományainak utólagos feljegyzései, melyek tehát annál értékesebbek, mert belőlük ismerhetjük meg mozaikszerűen az első 5—6 magyar század népi ember- és állatgyógyító eljárásait. Tudnunk kell, hogy a XVI. század és a XVII. század első felében népi gyógyító rendszerünkre nagy hatást gyakoroltak a prédikátorok és azok a magyar emberek, akik külföldön tanultak és az ott már terjedőben levő természettudományos gondolkodást hozták haza. A főúri levéltárak okmány- és levélanyaga bőséges bizonyítékot nyújtanak a XVI—XVIII. századokig a népi ember- és állatgyógyító viszonyokról. Egyúttal bizonyítják azt is, hogy a szegény nép gyógyászati rendszere, orvosló szokásai, átmentek a főurak körébe és megfordítva felülről is leszivárogtak az egyszerű magyar nép soraiban, amelyek közt egyre több volt a külföldről hozott újabb és ritkább népi gyógyító eljárás. A Teleki, Batthyány, Zrínyi, Nádasdy, Erdődy, Eszterházy levéltárak okmányanyaga, családi levelezése, bőséges tárháza mindezeknek. Habár mégtöbb a középnemesi és kurta nemesi kézírásos feljegyzés, akár kis könyv vagy kalendáriumi bejegyzésekkel. A főúri