Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

Az 1512-ből való esztergomi misekönyv oldallapjának bejegyzése pogány motívumokkal átszőtt imarészlet az állati és emberi vérbaj ellen. A vérbaj kifejezés alatt akkor még természetesen minden egyebet értettek, csak nem a valódi vérbajt. Pl. lovat és szarvasmarhát, ha „a vér bántja" ezalatt azt kell érteni, hogy lázasok, vagy emésztési zavaraik vannak, és fájdalmukban földhöz vagdossák magukat. Ilyenkor rendszerint az állatokon eret vágtak, és 1-2 liter vért folyattak ki. [Ma tudjuk, hogy ez bénulásos myoglobinuria.] Ez a misekönyv nevét, mint „Érdy kódex" Érdy János után kapta, aki 1834-ben fedezte fel, majd Toldy Ferenc 1859-ben közzétette. A Pray kódex, amely a XII. század végéről való, sok népi gyógyítómódot tartalmaz, közte állatiakat is. Az evangéliumokba szőtt betegségelhárító invocatiok a betegségek ördögeihez, különösen értékesek. A kalendáriumi része felsorolja azokat a szerencsétlen napokat (dies Aegyptiaci), amely napokon senki se vágasson se önmagán, se állatain, eret, és ne köpölyöztesse magát. Pl. Janiáriusra ez áll: „Mense Januario nullo modo sanguinem minuas et rectualium accipias." Felsorolja ezután a szerencsés napokat (Bona tempóra), melyek különösen alkalmasak vérvevésre. Meg kell jegyeznünk, hogy a Pray kódex adatainak egy része még a VIII. századból származik Beda Venerabilis kéziratából. Elég nagy sorozatát ismerjük a misekönyveknek, evangéliumi feljegyzéseknek, egyéni imáknak, amelyeket a XV. és XVI. században hazánkban latinul, magyarul, németül, szlovákul és horvátul kéziratokban szerkesztettek, legnagyobb részük külföldről behozott misekönyvek átírt részei. Az esztergomi misekönyv a bécsi, ún. Passaui misekönyvből való. Ugyanezt kell mondanunk a Pray kódex emberi és állat-egészségi reguláira, melyek szintén idegen eredetűek. Fontos és értékes feladata lesz a magyar orvosi és állati gyógyítási tudomány történelemnek az egyházi liturgikus kéziratok és más okmányok további alapos áttanulmányozása. A magyarországi boszorkányperek aránytalanul ritkábbak, mint Európa bármely más népénél, A magyar boszorkányperekben gyakran szerepelnek a háziállatok „megrontása" vagy rosszakaratú szemmelverése", amely történhet akár gonosszemű ember rátekintésére vagy babonás anyagok kihelyezésével, azaz ún. „megtevés vagy tétemény" által.