Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

Az embergyógyítás tudománya azonban a XV. század végén Paracelsusszal megszabadult Aristoteles és Galenus megkötöttségeitől és messze elhagyta az állatgyógyítás empíriáját, majd tudományát. Az állatgyógyítás csak a XVIII. században lépett be a valódi korszerű tudományok közé, és leginkább éppen az orvosok és az orvosi tudomány segítségével kezdett felemelkedni és valódi tudománnyá átalakulni. * A kínaiak már 2000 évvel i. e. 165 olyan gyógyszert ismertek és írtak le, amelyeket emberre és állatra egyformán felhasználtak. A castratiót nagymértékben gyakorolták, teljesen empirikus alapon embereknél és állatoknál egyaránt. Szigorúan megvizsgálták az áldozati állatokat. Indiában, Phöniciában állatgyógyító könyveket írtak {M. Jähn's Leipzig, 1872, II. h. fejezet). Mohamed Casim Ben Sherif Khan lefordított egy Indiában írt könyvet, amely a gyógykovács mesterség minden vonatkozását ismertette. A kéziratos könyvet perzsa szerző írta. Zein al Emin gyűjtötte össze 1519-ben az indiai tapasztalati állatgyógyítást és ez később nyomtatásban is megjelent Materia medica indica II. címen, de speciális állatgyógyító műveket is írtak, mint pl. egy nagy kéziratos könyv ezzel a címmel: „Asvánan auschada", a lovak gyógyításának összefoglalása, szerzője ismeretlen (Vatikáni Levéltár XVI.). A perzsáknál több kisebb-nagyobb állatgyógyító kézirat tanúskodik arról, hogy igen fejletten gyógyították és ápolták beteg és balesetet szenvedett állataikat, sőt szent könyvükben a Zendavesztában már az állatgyógyítók taksáját is felsorolták. Az egyiptomiak hosszú időn keresztül nagyrészt állattenyésztők voltak. Ősi domborműveikben gyakran előfordulnak ló és szarvasmarha, teve és kecske műemlékek, éppúgy vagy még gyakrabban kutyák, macskák, szamarak és sakálok. Herodotos is megírta, hogy a Nílus völgye rendkívül alkalmas a háziállat-tenyésztésre és, hogy azok ápolása és gyógyítása apáról-fiúra szálló tapasztalati foglalkozás. Az egyiptomi műemlékek között vannak ilyen feliratúak: Szarvasmarha gyógyító, Gazella gyógyító. Az ősi zsidók is állattenyésztők voltak. Mózes szigorú rendeletei az áldozati állatokról pontos állatbonctani tudást és gyakorlatot