Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Adattár - A tiszabábolnai pap kolera elleni védekezésre oktató röpiratának egy újabb változata (Szecskó Károly)

szerint 120-volt e' betegségben, ezek közül 21 idevaló 1 idegen halt meg. A meghaltak közül a' három első nem orvosoltatott, a' többiek rész szerént türelmetlen gyermekek gondatlan anyák részéről haltak meg, részszerént szófogadatlan öregek. Legfőbb oka haláloknak volt a' gondviseletlenség, midőn a' beteget ki-takaródzni engedték és kérésekre vizet sőtt, jeget is nyújtottak nekiek. így tehát 98-can lettek, jobban vannak ollyanok is, kik anélkül, hogy hirt adtak volna, tudván mit kell cselekedni, lefeküdtek, izzasztották magukat, a* többit is tellyesitették és jobban is lettek. Hogy a* köznépet a' jókori lefekvésre, serkense az ember, szüntelen kérli és inteni kell. Én három hét alatt reggeltől fogva estvélig egyik házból ki, másikba bejárkáltam, mert itt kórházat rendelni lehetetlen volt. Nézegetem kezeiket, lábaikat, minden rettegés nélkül. Mind e'mellett nehogy vakmerőnek lenni látszassak, és midőn más életét fenntartom, a' magamét elveszítsem, két asszonyt fogadtam, meg tanítottam őket a betegekkel való saját bánásmódomra ígérvén, hogy valahány beteg szorgalmatosságok által felgyógyul, ketten nyolcz garast kaptak mindegyikért, ha pedig meg halt a' beteg azért semmit sem; ha szorgalmatosak lesznek, szorgalmatosságokért kettőjöknek két köböl búzát is ígértem, mert mint hogy először zár alá tétetett a' ház mellyben beteg találtatott, sokan félelemből el bújtak, és későn lehetett megtudni a" beteget; mely miatt nagyobb fáradsággal ment véghez, gyógyítás, de ezen két asszony segített az elbujt betegek felkeresésében. Ami engem illet, elejinte négy Zsacskóba chortt hordoztam, de utóbb félretétettem. Most néha kezemet étzettel meg mosom, és ezt a' kendőmbe is szoktam tölteni. Ez előtt, mig nyavaja nem uralkodott fölöstökömözni reggel nem szoktam, de most el nem mulasztom. Gyakran izzadásba hozom magamat reggel az ágyba, csak mértékletesen ha nappal izzadok, fehér ruhámat változtatni el nem mulasztom. Néha fürdöm, mértékletesen eszek, s iszák, leg inkább a' gyomor át hüléstől és az izzadságnak a' testbe vissza menésétől őrzöm magamat. Egyéb semmi praeservátiummal sem éltem ekkorig, a betegeket gyakran látogatom, s nézegetem és mégis hála Istennek leg kisebb bajom sincsen egészségemre nézve. — Tisza-bábolnán 3. August. 1831. JEGYZETEK 1. Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 8 — 9 sz. (1958) 241-246. old. 2. Az Egri Vármúzeum Évkönyve 1964, II. köt. 395. old. 3, A röpirat az Egri Vármúzeum, gyűjteményében 63. 743 jelzet alatt szerepel. 4, Az Egri Egyházmegye sematizmusai 1820—1862. Szecskó Károly (Verpelét)