Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Adattár - Ceglédi S. János receptlevelei a 17. század elejéről (Kovács Sándor Iván és Kulcsár Péter)

1604— 1606-ban, a Bocskai—szabadságharc hónapjaiban a fejedelem mellett tartózkodik. Az eseményeket megéneklő szemtanú, Bornemisza Váczi Menyhárt Alvinczi Péter mellett róla emlékezik meg: „Ket predjcatora nekie vála, Alj vincj Peter es Cegledj János vala, Kiküel az vr Jstent dicirik vala, Kicin es nagj Istent szolgállak vala/' A versíró nemcsak mint harcostárs kerülhetett kapcsolatba a mi emberünkkel, lévén maga is prédikátor Homonnay Bálint seregében, hanem közös pártfogóik révén is. Bornemisza éppen annak a Várday Katának a nevére szerez éneket, kihez Ceglédi alábbi levelei szólnak. Ezután nyugalmasabb évek következnek. Ecsedről ritkábban mozdul ki, s akkor sem hosszú időre. 1606-ban — feltehetően ura megbízásából — Kassán jár valami hivatalos ügyben, s ismeretséget köt Rimay Jánossal, a költővel, kitől egy szakkönyvet kap ajándékba. A könyvet Johannes Jacobus Weckerus írta, címe „Medicináé utriusque syntaxes ex Graecorum, Latinorum Arabumque thesauris. Basileae 1582." Címlapján e bejegyzést látjuk: „Joan. Ceglédi Donatus Cassoviae a Groso D. Joanne Rimaj A 1606." Ceglédi sokat forgatta a könyvet, aláhúzásaival, kiemelő glosszái val sűrűn találkozunk lapjain. Az 1608 és 1613 közötti időből négy levelét ismerjük, melyben Ecsedről orvosi tanácsokkal látja el Várday Katát. (Ezeket közöljük alább.) 1621-ben a kis Rákóczi Sámuel sérvére küld kenőcsöt anyjának, Lorántffy Zsuzsannának, mint ezt megtudjuk annak 1621, június 27-én Sárospatakon kelt leveléből: „Mi is hála legyen az úr Istennek, tűrhető állapottal vagyunk, az kis Samuelkát is nem aranyozhatjuk, ha leli az hideg, avagy nem, csak azonban vagyon, Czeglédi uram küldött valami kenetet Seresről és minden nap azzal kenettetem, egyébképen nem volna semmi nyavalya, az mint aranyozzuk," — írja Rákóczi Györgynek. Bethlen Gábornak is szolgálatára állt, s a fejedelem nem feledkezik meg róla, végrendeletében 100 aranyat és egy nagy ezüst kelyhet hagy rá. Közben egyházi pályája is felfelé ível. 1603-ban Hodászi Lukács mellett másodpap Nagyecseden, majd — fölöttese 1604. február 22-én a püspöki székbe hívatván — 1607-től elsőpap, később közép-szolnoki esperes. 1633-ban azonban e tisztet már nem ő tölti be, amiben az is közrejátszhatott, hogy elöljáróival gyakran tűzött össze. Irodalmi tevékenysége nem sokoldalú, de mind újsztoikus filozófiájára s meglepő műveltségére, mind a legfelsőbb körökhöz fűződő szoros kapcsolataira fényt vet. 1624-ben jelenik meg Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony fölött 1622. június 29-én Gyulafehérvárt tartott halotti beszéde; 1628. szeptember 21-én pedig a protestáns hitvitázók nesztorával, Alvinczi Péterrel együtt prédikál a fejedelem temetési miséjén a báthori templomban. Ekkor hallunk róla utoljára; a nyomtat-