Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Szállási Árpád: Az orvos alakja a magyar szépirodalomban I. rész

A kor réme, a difteritisz. A kislány átvészeli ugyan a betegséget, de Löw doktor bajmegállapító bizonytalanságai végül a családfő elvesztéséhez vezetnek. Legjobb barátja temetésén megfázik Őz József, orvosa megnézi, magas a láz, kész a diagnózis: tüdőgyulladás. A betegért hü ápolója, a második felesége, aggódik... „legyen résen. Én rosszat sejtek... a férjem, szegény nagyon nyugtalan. Mondja meg, vallja be, ha nincs tisztában a dologgal, hiszen három gyermek atyjáról van szó. Az orvos haragosan villogtatja a szeme párját. Bozontos szemöldökei szinte megrémítették a tanácsos nejét. Asszonyom — felelte az orvos — ha nem bízik bennem, nyomban távozhatok ... legyen nyugodtan, félre-ismerhetetlen a dolog: tüdőgyulladás. Ez a rendes lefolyás. Csak vigyázni kell. Borogatni éjjelre" ... Négy hétig ment így, aztán Löw doktor beadta a derekát. — Súlyos, nagyon súlyos. Mostmár nem lenne baj, ha elhívnák a főorvos urat" .... Megjött a főorvos, aki már nem titkolhatta a szomorú kilátásokat. — „Asszonyom önnek bevallhatom, hogy végtelen fájdalmas tévedés történt. Löw doktor ... tüdőgyulladás ellen kezelte a férjét. Tífusza van minden bizonnyal" ... Az orvos felelőssége még utólag sem csökken, ha esetleg abban az időben az adott tüdőgyulladás, vagy tífusz egyformán halálhoz is vezethetett. A félreismert diagnózist a therapiás lehetetlenség sem menti. Nos e két remekművet egy alig harmincéves fiatalember írta. A prózaíróknál ez csecsemőkornak számít. Mire lett volna képes később, érett fővel? Fájó kérdés volt ez gyakran íróinknál. Két rövid esztendővel élt többet nála Csáth Géza, szellemi életünk e ritka tüneménye. Orvosként írt az orvosról, illetve beteg orvosként a beteg orvosról. Néhány oldalas lélektani remeklés a Sebész c. novella. Abszint mellett üldögél a sebész, a „szenvedélyes alkoholista, aki egyenes úton halad a delirium tremens felé." Sebészi rögeszméje lett, hogy az emberi agy időérzékelő központját kell kioperálni, ezzel megszűnik az öregedés tudata, tehát az öregedés is. Ez a titka az örök fiatalságnak. „... De addig is, míg a sebészi beavatkozás ideje el nem jő, egy múló belgyógyászati szerünk van az idő ellen. Ez az abszint. Tisztán tüneti orvosság. Sokáig úgyse kell, mert a sebészi eljárás radikális és kitűnő... " íme, az ivás megokolásának egy nem mindennapos változata. Önéletrajzi ihletésű az Ópium c. írás. Csáth Géza maga is morfinista ideggyógyász volt Az ópium