Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Szállási Árpád: Az orvos alakja a magyar szépirodalomban I. rész

érte, az nem tett jót, az üzletet kötött a sorssal" ... Végül epésen megjegyzi: „együtt élek egy nővel egy életen át, és az annyira nem ismer,,, hajlandó volna a szegények doktorának a felesége méltóságos asszony lenni" ., • Móriczot az orvos érthetően, elsősorban, mint ember érdekelte. Pár vonással, néhány oldalon utánozhatatlan kis világot teremt. Ilyen a Fogorvos c. kis novella is. A rendelőben kis rettegő leánynak a figyelmét fogtömés közben igyekszik az orvos, mesével elterelni. A kislány később egyenesen rajong az orvosért, kötőtűvel kipiszkálja fogaiból a tömést, hogy újra a rendelőbe mehessen. Ott aztán egy elejtett szóból megtudja, hogy a bácsi már nős, így nem vágyik többet a fogtömésre. A novellahősökből idézzük fel még a Szülike mesél c. írás Füredi doktorát. Elgondolkoztatóan időszerű a mondanivalója. Egy fiatal menyecske magzatelhajtásért keresi fel a nevezett orvost. „Ha van még másnak is ilyen gondja, jöjjenek csak bátran" — bíztatja. Erre a következő alkalommal kilencedmagával tér vissza, az olcsó és biztos munka reményében. Az orvos bediktáltatja az adatokat és szigorúan figyelmezteti őket, hogy aki nem szüli meg gyermekét, azt rendőrkézre adja. „...de nagyon szigorúan mondta ám, úgyhogy mögijedtünk" ... „Hát így esött, akkor kilenc gyerök születött Dráva-Ványiban" .., „Ezért aztán csak bolond doktornak hívták Füredit .. mer aztán el kellett neki kötözni errül a vidékrül, mer meg haragudtak rá a népek, osztán nem adtak neki könyeret".... Összegezve megállapíthatjuk, hogy a század legnagyobb magyar regényírója általában kedvező képet ad az orvosokról. A rokonszenves és a kedvezőtlen aránya fordított a Mikszáthéval, a színvonal azonos, tehát mindkettő igaz. Móricz szinpadán orvost nemigen találunk, hacsak a Napóleont idéző Repülő sas, egy percre megjelenő orvosát nem számítjuk. A századforduló utáni tizes évek a derékba tört tehetségek szomorú korszaka. Elég Török Gyulára hivatkoznunk, az alig harminc évet élt rendkívüli tehetségre. Egyik remekműve a Porban, különleges helyet biztosít írójának. Főhőse, a tehetetlenségében oly szánalmas Kender Pál, a tépelődő falusi Hamlet, ahogy sajátmagát nevezi az oblomovizmus, a felesleges ember e sajátságos, honi megtestesítője. A kis fürge, fekete, zsidó származású orvos, Dr. Weissenberg, az összekötő híd a magányos ember és sárbaragadt szemléletű