Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Mann Miklós: Adalékok dr. Schönstein Sándor tevékenységéhez

Az ítéletben Schönstein és Madzsar megnyugodtak, de a kir. főügyész súlyosbításért fellebbezett. Ezért Schönstein kénytelen volt szintén fellebezni. Védekezése azért is érdekes számunkra, mert utalt a korabeli magyar orvos súlyos helyzetére: „.. .Büntetésemet kitöltöttem és így tulajdonképpen rehabilitáló jellegű a fellé bezésem. Mivel azonban a kir. főügyészség fenntartotta fellebezését, el kell mondanom, hogy egyszer már letartóztatásom következtében teljesen megsemmisült a praxisom. Azóta alig tudom feleségemet és kisgyermekemet eltartani. Még egy letartóztatás főleg családomat érné: velem együtt a mai orvosi nyomorúságban elpusztulnának. Úgy nem vétkezhettem, hogy családommal együtt éhhalálra legyek ítélve... Elő kell adnom azt is, hogy az orvosi kamara szabályzat tervezete szerint nem lehet a kamara tagja, akit a rendtörvénybe ütköző cselekmény miatt elítéltek..." [20]. Schönstein fellebezése elérte célját; az újabb tárgyalás helyben hagyta az ápr. 4-i döntést. Ez volt az utolsó ítélet, melyet az ellenforradalmi rendszer hozott Schönstein ellen. Ezután már csak egyszer — 1944-ben — tartóztatták le, de akkor minden bírói ítélet nélkül; megkínozták, majd elhurcolták Bergen-Belsenbe, ahol agyonlőtték. * A 30-as évek közepén Schönstein több cikket publikált a „Gondolaf'-ban [21]. A folyóirat rendszeresen tájékoztatta olvasóit a nemzetközi helyzet eseményeiről; tanulmányokban, cikkekben, kritikákban támadta a fasizmus erőit. Ebbe a rendszeres, eleven külpolitikai tájékoztatásba kapcsolódott bele Schönstein — Szüts István álnéven! Vértes György a Gondolat szerkesztője szívesen vonta be a szerkesztés munkájába a kommunista orvosokat: Jáhnt és Schönsteint [22]. A Gondolat második évfolyamának 6—7. számában két cikke is megjelent. Ezek az írások Schönsteint mint nagy tudású marxista filozófust mutatják be, aki az elméletet ragyogóan tudta alkalmazni a külpolitikai események megvilágítására. A „Vihar Spanyolország felett" című írásában részletesen elemezte Spanyolország XX. századi gazdasági-társadalmi-szociális helyzetét, s az ebből következő forradalmi eseményeket. Leszögezte, hogy „az a harc, amelyet a nép