Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)
Grósz István: Szemészeti vonatkozások Shakespeare műveiben
Bár átvitt értelemben szerepel az infekció, itt említjük Lady Annának a véreskezű Glosterhez intézett válaszát: „Megfertőzöd szememet". Mire Gloster válasza: „Szemed édes hölgy, megfertőzött engem" [14]. A művekben egyébként gyakran találkozunk a könnybelábadás tényével; ilyen pl. amikor Warwick azt mondja, hogy: „Vért öntne kardom, nem könnyet szemem" [15]. * A kozmetikázott szemöldökről érdekes sorokat találunk, Mamilius fiatal szicíliai herceg szájába adva, ki az udvarhölgyekkel társalog [16] : „Mivel sötétebb a szemöldököd, pedig Ez illik a nőknek, ha nem busa, Csak mint a félkör, vagy a vékony újhold, Mit tollal irnak," Ezek szerint az epiláció már divatos volt és a szemöldökívet ceruzával pótolták félkörívben. Később az egyik hölgy kéknek mondja a saját szemöldökét: ilyet Mamilius még sohasem látott! Jaques, a száműzött herceg kísérője csodálatos verssorokban mondja el az ember hét korszakát [17]: a férfi bánatos balladát ír kedvese szemöldökéről. Rosalind ugyanitt tintafekete szemöldököt és üveggyöngy-szerű szemgolyót említ [18]. Shakespeare szívesen írja le a szemhéj küllemét. így a ládában rejtőzködő Jachimo fehér és azúr ablaknak nevezi a szemhéjat. A finom vénákkal ellátott szemhéj bőréről szólva azt égszínkékkel átszőttnek mondja. Itt a drámaíró transcendens módon egzakt, és egyben költői leírást adott a finom szerkezetű női szemhéjról, szőke egyénen [19]. Ugyancsak szemhéj értendő „kék ablak" alatt, amikor az ájult Vénus magához térve szemét nyitja. Később szemhéját leereszti, amelyek gátként tartják vissza könnyei áradatát. Másutt Vénus felemeli a halott Adonis szemét fedélként záró szemhéjait: „S az ékkő burkot, mely szemét lezárja Emeli : két sötét, kiégett lámpa"[20], A karikás szem szép leírását találjuk a Lucretia meggyalázásában, amikoris a gyászoló hősnő könnybelábadt szeme körül kék árkok láthatók:
