Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

kullancsok vannak és ezek oltják be a piroplasmosist. Ezt a betegsé­get ugyan más kórokozók is előidézik, de a hazai viszonyok között túlnyomó mértékben ezek okozzák,) „Ha állatod teje véres. Vöröses vagy tiszta vér. Lehet attól, ha fehérnéped durván fej és a csöcsök sebesek, vagyis gyulladt. De lehet attól is, hogy belül van a baj. És kívülről semmi sem látszik. Ha belül van a baj, akkor hamarosan megdagad a tőgy, tapintata fáj. Legjobb ilyenkor a tőgy felett eret vágni. A tőgyet pedig hideg vízzel boro­gatni, de vigyázni arra, hogy a beteg tőgyet óvatosan ki kell fejni, mert ha nem, akkor a beteg tej a fejének megy. Ha a tőgy avul, akkor pálinkás vízzel mosogasd. Ha a tőgyön akkora kis keményedé­sek mutatkoznak, mint egy borsó, akkor zsiliz és kéneső vajból csi­nálj kenőcsöt, tégy hozzá lenmagolajat és naponta négyszer-ötször kend be vele. De ha tehenednek borja vagyon, akkor jól mosd le kamillaforrázattal, nehogy leszopja a mérges kenetet." Ezen a helyen a kézirat befejeződött, de szemmel láthatóan még folytatása volt, azonban valaki kettétépte. Áldozó István maga mond­ta el, hogy kis unokája véletlenül kitépte. Ez annyival is inkább sajná­latos, mert amint láthatjuk, érdekes, empirikus, főleg sebészeti leírá­sokat tartalmazott, amely általában nagyon ritka a kéziratos népi, paraszti állatgyógyítás gyűjteményeiben. De ugyanezt mondhatjuk az embergyógyító empirikus kéziratokra is. Sebészeti vonatkozású tartalommal alig-alig találunk valamit. Megkérdezésünkre Áldozó István elbeszélte, hogy a folytatás 2—3 oldalnyi volt, amit a gyermek összetépett és ez a csikók, borjak, sertések kasztrálási népi módszerei voltak, ahogy mondotta teljesen saját tapasztalatából végezte és írta le. * Ha az empirikus paraszti állatgyógyító kéziratokat dátumuk sze­rint vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy ezek zöme a XVII., XVIII. szá­zadra esik, a XIX. század első harmada után már ritkulnak, a század végefelé egyre kevesebb kéziratot tudtunk összegyűjteni, de szóbeli elmondásból még mindig bőséges anyag állt rendelkezésünkre. így ment ez valójában az első világháborúig, A Tanácsköztársaság bukása után tovább ritkult a gyűjtési lehe­tőség. A felszabadulás óta egész ritka, sőt majdnem lehetetlen tulaj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom