Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

hogy a ló nem eszik. Nem is igen ihatik. S ha erőlködik mégis vizet nyelni, az orrán néha visszabuggyanik. Füle hideg, fejét lefelé tartja, zilálva lélekzik és egyre jobban hörög. A nyaka alatt a lélekzőcső körül megdagad, ha hozzányúlnak igen fáj, s amellett a szája forró, a nyelve száraz. Ha ezen jeleket látod, botsáss ki a nyakérből 2 font vért. Végy fél font mézet, keverj belé 8 latt tiszta salétromport és ha mégis nagyon híg volna, tégy hozzá annyi lisztet, amennyi elég arra, hogy hígas pép forma legyen. Ebből kenj a ló nyelvére gyengédesen egy kis lapocskával napjában négyszer 2—2 lattot. Ezen kívül, orrát dörgölvén, fél latt kámfort, tsorgass közibe 8 latt lenmagolajat, állandó dörzsölés közben, hogy a kámfor az olajban feloldhasson. Ehhez a kámforos olajhoz tény osztán 4 latt szalamia-gőzlevet s ezzel kenegesd napjában kétszer, igen gyengédesen a ló nyaka alatt való daganatot. — így bánj a lóval mindaddog, míg csak meg nem gyógyul. Egyéberánt vigyázz arra különösen, hogy a ló az ilyen nyavalyában meg ne hűljön, és mikor ismét elkezd inni, ne hideg, hanem lágy meleg vízzel itasd meg. Ha pedig enni kezd, elébb ásztatott búzakorpával vagy árpadarával kínáld meg, melytől ha undorodnék, adj neki tiszta zabot." „A szarvasmarhák nyelv mérgéről vagyis hólyagjáról. Ezen a nyavalya a marhának veszedelmes és rettenetes döge, de szorgalommal és vigyázattal könnyű meggyógyítani. A marha nyelvén alsó vagy felső szájpadlásán és pattanás vagy hólyag támad, amely hirtelen megmérgesedik, hogy a marhát megöli. Tsak akkor lehet a nyavalyát észre venni, midőn az említett pattanás már ott van. A marha szomorú, keveset eszik, a tehénnek a teje is elapad. Hogy tehát semmi el ne múljon, mihelyt a dög valamelyik faluban vagy vidéken kiütött, minden reggel és este szorgalmatosan meg kell vizsgálni a marhák száját, ha nincs-e valamelyiknek pattanása. Mert ha ezt elmulasztjuk, úgy elmérgesedhetik a pattanás, hogy többé a marha életét meg nem menthetni. Mihelyt a marha nyelvén, vagy akárhol a szájában pattanást veszel észre, vakard ki egy olyan forma görbe késsel, mint amilyennel a fakanalat faragják, vagy pedig egy élesre köszörült kanállal és a gennyedtséget, mely a pattanásban volt, töröld le a nyelvéről egy puha ronggyal tisztán, de ügyekedj, hogy a marha azt meg ne nyalja. Mert ha olyan mérges, hogy az ember keze bőrét is, ahol hozzáér kieszi, azért is, aki ezt a munkát végzi, vagy végbe viszi,