Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Büky Béla: A Calepinus-szótár magyar orvosi szókincse (1585, 1607)

sok az olyan szó és kifejezés, ami a szemérmet sértheti és az ilyen kifejezések, mivel a köznyelvben hatályon kívül helyezó'dtek, idővel az orvosi szaknyelvben is elavulttá válnak. Itt van például a segg szó, ami a mai magyar orvosi nyelvből már kiküszöbölődött, és a far, ill. ülep szóval helyettesítődött, ez a XVI. században, adataink tanúsága szerint (vö. segg 'clunis', segglyuk 'anus', seggpecsenye 'nates', seggvég, seggvéghurka 'rectum' kifejezéseket) a legtermé­szetesebb anatómiai kifejezésként szerepelt. De számos más példát is idézhetnénk. — Az elavulás egy másik oka a nyelvújítás. Ez a mozgalom igen sok, jól bevált régi szakszót hatályon kívül helye­zett, újjal helyettesített (megszüntette pld. a törzsök szót, és helyébe a törzs szót tette). — A változás legnagyobb és legfőbb oka termé­szetesen a megnevezendő anatómiai részek, szervek megismerésében bekövetkezett forradalmi változás. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a XVI. századi magyar anatómiai vonatkozású szóanyag, amely itt közlésre kerül, még a Vesalius előtti állapotot tükrözi. Még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a vesaliusi eredmények és az általa adott terminológia megtermékenyítőén hasson a hazai anató­miai szaknyelvre. Comenius Arnos János lesz az első, aki már tuda­tosan propagálja a vesaliusi tanokat, amint ezt Bakos József Come­nius „Nagy oktatástanáról" írott kandidátusi értekezésében meg­állapítja. (Azok a metszetek, melyeket Comenius Janua c. munká­jának egy részében megtalálunk, meglepő hasonlóságot mutatnak a Vesalius által közölt metszetekkel. Bakos összehasonlításul mind a comeniusi, mind a vesaliusi variánst közli egymás mellé téve.) Szóval az anatómiai szókincs, az anatómia tudományának rohamos fejlődése kapcsán rendkívül átalakul a XVII. század folyamán, és ez az átalakulás magyarázza legfőképpen az anyagunkban szereplő elavult szavak és kifejezések számának nagyságát. Szóljunk néhány szót a szóbanforgó anatómiai szóanyagról a nyelvészeti szempont alapján is. Tudvalevő, hogy az egységes ma­gyar irodalmi nyelv kialakulása a XVI. század második felében in­dult meg, mégpedig Északkelet-Magyarországon (Vö. Papp László Nyelvjárás és nyelvi norma XVI. századi deákjaink gyakorlatában.) ugyanott, ahol egyik forrásunk, az 1607-es keletkezésű calepinusi szóbejegyzések szerzője: Nagy Idai András működött. A XVI. szá­zadi magyar orvosi nyelvben, és ezen belül az anatómiai szaknyelv­ei?

Next

/
Oldalképek
Tartalom