Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Büky Béla: A Calepinus-szótár magyar orvosi szókincse (1585, 1607)

A XVI. század — mint közismert — főleg a törökellenes harcok és a reformáció jegyében telt el, e nagy lekötöttséget jelentő moz­galmak ellenére meglepő a hazai orvostudománynak az a fejlettsége, melyre a feldolgozott szókincs alapján következtethetünk. E fejlett­ség természetesen csak viszonylagos, nem versenyezhet Európa számos más országának fejlett orvostudományával, hiszen sok más ország esetében a tudomány kifejlődésének lehetőségei kedvezőbbek voltak. A latin nyelvű tudományosság emellett, sokkal fejlettebb volt ekkoriban, mint a hazai nyelvű: az említett szótárak latin szócikkei között pl. nem egy olyant találunk (pl. a meninges és a pórus szavak), melyeket a magyar tolmács lefordítatlanul hagyott. Mindezekkel szemben, valljuk korábbi állításunkat, hogy a hazai orvostudomány ebben az időszakban viszonylagosan fejlett volt: igen fejlettnek lát­szik a magyar növénytan, gyógynövényismeret (talán először a nö­vényanatómiai kifejezések kristályosodtak ki, és csak ezután az ember- és állatanatómiaiak), de emellett fejlettnek látszik a fizioló­giai vonatkozásokat mutató szókincs, (legalábbis ami ennek gaz­dagságát illeti), és az állatorvostani szókincs is. Mivel magyarázhatjuk a hazai orvostudomány említett területei­nek ezt a viszonylagos fejlettségét? Több tényező járult hozzá ezen állapot kialakításához. Az egyik magyarázó tényező az, hogy a XV. századi, valamint a XVI. század eleji magyar humanizmus nyomán lényegesen megnövekedett a tudományos igényesség, és ennek hatása alatt az egyes tudományok fogalmait, szaknyelvét illetően is fokozott pontosságra törekedtek. I. Mátyás jellegzetes renaissance uralkodó, számos tudományterület művelésére kül­földről hív tudósokat. Itt működik tehát Galeotto, Regimontanus, Bonfini, Fontius Bartolommeo stb. E néhány külföldről behívott tudós mellett, akik viszonylag kevés tudományterületet képviseltek, a széleskörű tudományosság akkor indul meg, amikor, különösen a fejlődő protestantizmus hatására, rendkívüli mértékben meg­növekszik a külföldi egyetemekre menő magyar diákok száma. (Laskai Csókás Péter, De homine magno ... Vittenberg, 1585. című művében ismerteti a vittenbergi egyetemen tanuló diákok névsorát.) E külföldön tanuló, Olaszországot, Franciaországot, ill. Németországot járt diákok befolyása a magyar tudományosságra csak a XVI. század folyamán éreztette hatását, hiszen e diákok a

Next

/
Oldalképek
Tartalom