Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Adattár - Andreas Vesalius és kora — az 1964. évi bázeli XIX. nemzetközi orvostörténeti kongresszus tükrében

Paracelsus tiszteletére adott díszebéd költségeit tüntette fel. Blaser (Basel-Neuchatel) Paracelsusnak Bázellel való történeti kapcsolatait tárgyalja és rámutat annak a felfogásnak a helytelenségére, mintha Paracelsus nem lett volna Bázel városához hűséges és szeretettel teli. Mint orvostörténetileg fontos megállapítást, utalni kívánunk MollerChristensen (Koppenhága) előadására, amely svédországi és norvégiai kutatásait követően Franciaországban, Angliában és Skóciában mintegy 18 000 koponya, csontváz és múmia munkaközösségben végzett vizsgálata alapján leprás és tbc-s csontelvtáltozások mellett 1500 évet megelőzően is ismételten, bár nem gyakorisággal talált luetikus csontelváltozásokat, amely megállapítása a luesznek Kolumbusz útja előtti európai előfordulása mellett bizonyít. 3. Vegyes vonatkozású előadások Vencovsky és Giesinger magyar vonatkozású előadásain túlmenően számos magyar vonatkozású előadás hangzott el a kongresszus keretében. Stoiacovici (Temesvár) a bánáti románok népi gyógyításáról számolt be F. Griselini (1717—1783) XVIII. században tett utazásai alapján. Spielmann (Marosvásárhely) a romániai népi gyógyászatban alkalmazott szervterápia gyakorlati alapjairól írt. Huttmann és Caliman (Brassó) Erdélynek a svájci orvostudománnyal való XVI. századbeli kapcsolatairól írt. így megemlékeznek Valentin Wagner mesternek Brassóban 1557-ben megjelent „Imagines mortis selectiores" című könyve ábráiról, amelyeken Vesalius hatása jól látható. A bázeli egyetemen több erdélyi diák tanult orvostudományt a XVI. században, így Petrus Apus Bogner, Thomas Jordanus, Georgius Schirmer, Johannes Hertel és még sokan mások. 1567-ben az erdélyi fejedelem a svájci egyetem mintájára orvosi iskolát kívánt alapítani, amely célra Giorgio Blandrata orvos svájci tanulmányútja során igyekezett az orvosi iskola erdélyi megvalósíthatásának lehetőségeit tanulmányozni. Paracelsus Erdélyben többször is járt. Tanítványa Mayer Dávid sebész, aki Báthory István fejedelemnek lett háziorvosa. Báthory Zsigmond fejedelemnek svájci orvosa volt Johannes Muraltus. Bazala (Zágráb) a horvátországi gyógyvizek, gyógyfürdők fejlődéséről írt részletes beszámolót. Magyar orvostörténészek részére is érdeklődésre tart számot Barbu (Bukarest) beszámolója az 1831. évi kolerajárvány idején a Havasalföldön bevezetett gyógykezelésről és Hornoff (Plzen) közlése ugyanezen járvány csehországi gyógykezelésének tapasztalatairól. Két magyar szerzőnek felolvasásra került távollétükben a közleménye: Oláh (Doboz) „a gyógyítás története és a fejlődés szelleme" címen tartott előadást. Bugyi Magyarországnak a török hódoltság (1526—1686) idejébeni orvostörténetéről előadása került felolvasásra.