Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Migály Béla: A bipédia törzsfejlődési kialakulásának fizikai magyarázata

menyek, amelyek az emberréválás nagymértékű változásai mellett, az átlós, négy végtagon járást, összes rekvizitumaival együtt — mintegy ősmaradványként — épségben hagyták? Az e tanulmányban leszögezett megállapítások is csak megerősítik azt az eddig is uralkodó föltevést, hogy az ember jóval hamarabb felhagyott a fákon tartózkodó életmóddal, semhogy végtagmozgása annyira degradálódott volna, mint a vele közös őstől származó csimpánzé vagy a, gorilláé. A kétlábon járás megszokása a kvadrupédia fokozatos, lassú elhagyásával párhuzamosan mehetett végbe, miközben az agyi centrumok és az idegpályák kvadrupédiális része egyre inkább háttérbe szorult, és most már általánosan csak a kora gyermekség néhány hetében jut némi élettani szerephez. A járás ilyetén kialakulása a kvadrupédiától a bipediáig az emberréválás fejlődéstörvényeinek irányításával folyt le, ez tehát az evolúció következménye. A háttérben meghúzódó kvadrupédiális reflex fölismerése mély bepillantást tesz lehetővé az emberiség ősmúltjába és a praesapiens-elméletet is hathatósan cáfolja, s ezért ilyen szempontból is jelentőségteljes. IRODALOM [1] Tóth Tibor : „Megjegyzések az emberréválással kapcsolatban". Természettudományi Közlöny, 1962. dec. [2] Wiedersheim R. : „Der Bau des Menschen als Zeugnis für seine Vergangenheit", Freiburg i. B. 18, 333. [3] Spitzky, H. : „Die körperliche Erziehung des Kindes", Wien, 1926. [4] Fischer, O. ; „Der Gang des Menschen", Leipzig, 1894—1904. [5] Clark, Le Gross, W. E. : „The Anticendent of Man", Edinburg, 1959.