Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Migály Béla: A bipédia törzsfejlődési kialakulásának fizikai magyarázata

ságok is, amelyek minden különösebb szakismeret nélkül is megért­hetők és beláthatok. Ha azoknak ezenfelül még további tudományos jelentőségük is van, az csak növeli értéküket. Ilyen természetű bizonyítékot szolgáltat az emberi kvadrupédia végtagmozgásainak tanulmányozása, ha fő szempontként a mozgás fázisait, és az azt koordináló idegközpontok működését tekintjük. Az általam átkutatott idevágó irodalomban csak H. Spitzky [3] művében találtam — a még járni nem tudó kisgyermekkel kapcso­latban — olyan észrevételt, amely a végtagmozgás állati jellegű sza­bályosságát konstatálja : „.. .endlich kriecht auf allen Vieren, ganz wie andere Vierfüssler, in Schritt oder Trab, rechte Hand, linker Fuss, linke Hand, rechter Fuss . .(68. old.) A mű azonban e je­lenség fejlődéstani méltatására nem terjed ki. A kétlábú járás. Az ember a talpán, az emlős állatok tömeg pedig lábujjhegyen halad; de a mellső és a hátsó lábpároknak egy-egy lé­pésben — akár csak az embernél is — két nagyon egyenlőtlen időtar­tamú mozzanat váltakozik egymással. Az egyik mozzanat rövid, midőn teljes kilépésnél mindkét láb a talajon van, miközben a hátsó láb rugalmas taszítása előredönti a törzset. A másik mozzanat a hosszabb, mikor már csak az előretett láb van a talajon, és a kapott lendület folytán hátradőlt helyzetéből előredőltbe megy át, miközben a másik végtag fölemelve és előrelendítve kilép, hogy előredőlésében felfogja a testet. A következő fázisban a két említett végtag ismét a talajon van, és a járás váltakozó lábakkal folyik tovább. A járás az egész testet mozgásba hozza. Ha például bal lábunkkal kilépésben vagyunk, e mozdulat bal csípőnket előre, a jobbat hátra, és ezzel gerincünket és az egész mellkast kissé jobbra igyekszik fordítani (W. Braune és O. Fischer [4]). Ez azonban a következő, tehát a jobb lábas kilépést nehézkessé tenné, ezért erre reflexszerű, egy­idejű ellenmozgás a mellkas balra fordításával reagál (uo. I. 304). Ez­által viszont az ingaszerűen függő jobb kar előre, a bal kar pedig hátra lendül, mozgásuk ily módon az azonos oldali alsó végtaggal pontosan ellentétes, míg az ellenkező oldalival egyező fázisú (uo., I. 258 és Tábl. III.). E dinamizmus koordinálódik az egyensúly­érzéssel, s az éppen hátullevő végtagok súlyát az azonos oldaliak egyidejű előrelendítésével folyamatosan kiegyenlíteni törekszik. Amint látjuk, a komplikált mozgásokban tudatos és reflexes elemek

Next

/
Oldalképek
Tartalom