Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Könyvismertetés - Wilhelm Fabry von Hilden, Stadtwundarzt von Payerne: Gründlicher Bericht vom heissen und kalten Brand welcher Gangraena et Sphacelus oder S. Antonii- und Martialis-Feuer genannt wird (Vida Tivadar)

Wilhelm Fabry von Hilden, Stadtwundarzt von Payerne: Gründlicher Bericht VOM HEISSEN UND KALTEN BRAND welcher Gangraena et Sphacelus oder S. Antonii- und Martialis-Feuer genannt wird. Verlag Hans Huber, Bern és Stuttgart, Wilhelm Fabry müvét annak I603-i második német kiadása alapján a berni Erich Hintzsche professzor dolgozta át és adta ki az orvostudomány és a természettudományok klasszikusainak Huber-féle sorozata IV. köteteként. Magának a műnek közzétételét megelőzi a szerzője életének és műveinek, illetve jelen könyve kiadásainak az ismertetése. Még az ilyen rövid ismertetés keretében is érdemes idézni a modern kiadás sajtó alá rendezőjének az egyik, W. Fabryval kapcsolatos téves orvostörténeti megállapítás helyreigazítása alkalmával hangoztatott elvét: „Itt is érvényes az, ami a felelősségének tudatában levő történészt jellemzi: Ragaszkodik az eredeti szövegek olvasásához és csak kritikai fenntartással veszi tudomásul azt, amit azokról mások közzétettek. Ez adja meg „Az orvostudomány klasszikusai" kiadásának értelmét és jelentőségét: Olvasmányos formában kell könnyen hozzáférhetőkké tennie azoknak a kiemelkedő orvosoknak a műveit, akik új utakat nyitottak az orvostudomány egésze vagy annak valamelyik részlete számára" (18, 19. 11.). Fabry művének ajánlása, majd az olvasóhoz intézett „élőbeszéde" után a 30. laptól a 174-ig tart magának a műnek a szövege. A fennmaradó hat oldalt a szöveghez fűzött megjegyzések, az idézett irodalom, valamint a személy- éa helynevek jegyzéke tölti ki. A tartalomjegyzék a könyv elején szerepel. Bár Fabry hivatalosan csak „sebészmester" volt, nagy tudásszomja és tanulmányútjai számos neves orvossal hozták őt kapcsolatba, közülük 177-tel tovább is levelezett. Részben német, részben latin nyelven írt könyveit lefordították franciára, hollandra és angolra. Ezekkel arra törekedett, hogy „a chirurgusokat a merőben mesterségszerű képzettségen túlemelje és tevékenységüknek erkölcsi alapot adjon. Ezt a célt úgy igyekezett elérni, hogy a sebészmesterséget tudományos alapokra helyezte, mert csak ezúton lehetett a belgyógyászattal szorosabb kapcsolatot teremtenie" (18. 1.). Egyike azoknak a keveseknek, akik a medicinát még egész terjedelmében művelték. „Kiképzését tekintve chirurgus, teljesítményeire nézve azonban belgyógyásznak is kell őt tekintenünk, mert különben hogyan írhatott volna példának okáért az életrendről, dysenteriáról, torokgyíkról és az egészség megóvásáról?" (19. 20. 1.) Élete és műve tehát érdekes dokumentuma annak az átmeneti korszaknak, amikor az anatómia terén a galenusi nézeteket már felváltották Vesalius eredményei, a fiziológia terén azonban még minden maradt a régiben. Vida Tivadar