Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Kádár Zoltán: Zsámboki „Icones ... medicorum" orvosportréinak hitelességéről (Különös tekintettel a Dioskorides-arckép mintaképére)

méltó, hogy Saracenus „Scholia"-iban idézi a Sambucus tulajdonában levő kódexnek variánsait („m veteri Sambuci codice legitur") (sic!) megjegyzéssel [9], Érdekes probléma lenne annak megfejtése: milyen kódexet használt Zsámboki a készülő Dioskorideskiadásához. Bizonyos, hogy Zsámboki nagy gonddal, alapos szövegkritikai tanulmányok végzésével készült a Dioskorides minden eddiginél jobb, tudományos szempontból tökéletesebb kiadásához. Varga László idézi Zsámbokinak Busbequiushoz II. Miksa császár tanácsosához intézett ajánlását, amely az 1572-es Hesychios kiadásának előszavában olvasható. Ebben a kitűnő filológus-orvos már jelzi hogy egy Dioskorides editióra készül („l^a/e... Dioscoridem repurgatum..,") [10]. Busbequiusról, azaz valódi nevén Busbecq-ről tudjuk, hogy midőn 1555-ben az osztrák császár követeként Isztambulpan (Konstantinápolyban) járt, s ott két értékes Dioskorídes-kéziratot vásárolt uralkodója számára ]111]. A két kézirat közül a régebbi — amelyet a másikkal együtt jelenleg a bécsi Nationalbibliothek őriz (cod. med. gr. 1)—, mind a mai napig a legkorábbi ismert Dioskorides-kézirat. Dolgozatunk bevezetésében említett probléma az „Icones" antik orvosportréinak hitelessége szempontjából fontos, hogy a nagy értékű, illusztrált régebbi kódexet, amelyet 512-ben fejeztek be, éppen Zsámboki támogatója, Busbecq szerezte meg a bécsi udvar számára. Ezzel egyrészt fontos forrást nyújthatott Zsámboki Dioskorides kutatásai számára, másrészt pedig a kódexben 14 ókori orvos ábrázolása is szerepel, tehát a magyar orvosfilológus ikonográfiái kutatása szempontjából is nagy jelentőségű anyaghoz juttatta. Miként bizonyítható, hogy Zsámboki a bécsi cod. med. graec. 1. képanyagát feíasználta az „Icones" számára? A fentebb említett idézet, amely arról szól, hogy Zsámboki orvosportréinak megrajzoltatásához régi kódexek előlapjait felhasználta, már önmagában véve is kézenfekvővé teszi feltevésünket. Meg kell azonban pontosabban, összehasonlító ikonográfiái módszerrel is vizsgálnunk, vajon ez a hatás művészileg is kimutatható-e az „Icones" portréi között. A kódex elején (fol. 3 v.) — ahogy a humanisták mondanák: „in vestibulis" — szereplő második orvoscsoport hét ókori orvos közt legfelül középütt Galenost (129—199) láthatjuk, jobbján Cratevas