Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

B. Lukács Ágnes: Az 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége

vármegyéből álló 13. körzet, legnagyobbal a — tulajdonképpen kü­lön királyi biztossal rendelkező Budával és Pesttel általunk megnö­velt — 4. körzet, amelybe Pest és Nógrád vármegyék, valamint a Jász­ság és Kiskunság tartozott. A körzetek szerinti vizsgálat valójában akkor lett volna indokolt, ha azok nem csupán szemptember-októ­berig, hanem a járvány egész tartama alatt fennállottak volna. A kerü­leteknél tagoltabb, a megyéknél összevontabb területi csoportosítás így is alkalmasnak bizonyul adataink jellemzőbb bemutatására. Abaújvár-Torna és Szepes-Sáros-Zemplén vármegyék messze ki­magasló mortalitása egybeesik azzal a területtel, ahol a nép végső elkeseredésében lázadásban tört ki. A járvány történetének, s az általános gazdasági és politikai korviszonyoknak ismeretében ez érthetőnek látszik. Az eseményeknek a járvánnyal való összefüggése ellen bizonyos fokig az szólna, hogy a hasonlóan magas mortalitású Pozsony és Nyitra vármegyében ilyen véres eseményekre nem került sor. Ám lehetséges, hogy ha br. Eötvös királyi biztos a katonaság fegy­veres erejére támaszkodva nem lép közbe drákói rendszabályokkal, a parasztfelkelés rohamosan továbbterjedt volna. A kétféle lakosságszámhoz viszonyított arányszámok közötti vi­szonylag kis — maximálisan 0,44 ezrelékes (7,59%) — eltérések a csoportosítás kiegyenlített voltára utalnak. A biztossági (hadbiztosi) kerületi beosztás sokszor indokolatlan területi összevonásokat alkal­maz. A Bács megyével egybekapcsolt déldúnántúli megyék pl. erősen heterogén jellegű kerületet képeznek. A budai kerület messze elhúzó­dik Csongrád-Csanád-Arad megyéken át egészen Erdély határáig. E kerületek kialakításával nyilvánvalóan nem törekedtek arra, hogy legalább megközelítőleg egységes tájakat fogjanak össze. A húsz királyi biztosi körzet a lakosság, valamint az elhaltak száma tekin­tetében nagyságrendileg megegyező — és így igen jól összehasonlít­ható — a húsz galíciai kerület mortalitásával (1. köv. oldalon). A magyarországi járvány általában véve is súlyosabb volt, az egyes körzeteket tekintve pedig lényegesen nagyobb különbségeket mutatott, mint a galíciai járvány. Amíg viszont hazai adataink meg­bízhatóságát a szabad királyi városok halálozási listáival való egybe­vetés útján becsülni tudtuk, a galíciai statisztikai rendszerre vonat­kozólag semmilyen támponttal nem rendelkezünk, így értékelésünk is csak a felületen mozoghatna. 7 Orvostörténeti Könyvtár közi. GV

Next

/
Oldalképek
Tartalom