Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

B. Lukács Ágnes: Az 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége

engedhetetlenül kockázatos lenne a többféleképpen értelmezett és igen nagy eltéréseket mutató „helység"-számokat felhasználni. L. Nagy például 14 757 helységet mutat ki, amelyek közül 43 volt szabad királyi város. Ezzel szemben az 1830. évi összeírás kéziratos anyaga összesen 11 074 helységet, ezen belül 42 szabad királyi várost sorol fel. A városoknál az eltérést Bélabánya jelenti, amelyet L. Nagy önálló városként vesz számba, noha megírja, hogy Selmecbányával közös magisztrátusa van, tehát a 42-es számot fogadhatjuk el helyesnek. Az összesítő jelentés — vizsgált területünkre vonatkozólag — 4923 járványsújtotta helységet, azon belül 36 szabad királyi várost tüntet fel, ami a városok 85%-ának felel meg. A 4923 helységről azonban nem tudjuk eldönteni, hogy milyen ismérvek alapján vették őket számba, következésképpen 14 757-hez, vagy 11 074-hez viszonyítandók ? Keleti Károly községhatáros térképen ábrázolta az 1800-os és 1873-as kolera térbeli kiterjedését s a hozzá fűzött magyarázatában megjegyzi, hogy „ebből látni, hogy még 1873-ban is hány helység volt az országban, amely a járvány idején csakis a másunnan került hírek folytán ijedezett" [29]. Ilyen térkép szerkesztésére adatok hiján nem volt lehetőségünk, de a járvány országos kiterjedése a fenti adatokból is jól lemérhető. Galícia 6415 helységéből 3008-ban lépett fel a járvány, vagyis mintegy a helységek 56%-ában. Ha viszont a helységek lakosságát viszonyítjuk egymáshoz, 71%-os érintettségi arányt kapunk, tehát a nagyobb lélekszámú helységekben jobban dühöngött a járvány, ill. a közlekedéstől távolabb eső kis települések inkább elkerülhették a fertőzés behurcolását, mint a forgalmasabb és nagyobb helységek. Analógia alapján Magyarországon is hasonló viszonyokat tételezhetünk fel, hozzátéve, hogy az ország egyes részei — törvényhatóságai — között nagy különbségek lehettek a járvány által érintett helységek, ill. lakosság aránya tekintetében is. Térképeink a legszorosabb értelemben vett polgári Magyarországot mutatják be a törvényhatóságok, az egyes királyi biztosokhoz tartozó körzetek, valamint a biztossági (hadbiztosi) kerületek határainak feltüntetésével (lásd 1., 2., 3. sz. ábrák).