Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)
B. Lukács Ágnes: Az 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége
A szeptember 4-i zárójelentés megjegyzés rovata utal az 1832, április 10-i jelentésre, illetve az azzal való nem egyezésre és az eltérést az egyes törvényhatóságok utólagosan korrigált jelentéseivel magyarázza. A kérdés végleges lezárása további kutatásokat igényelne. Fel kell hívjuk a figyelmet az országosan összesített időközi jelentések néhány olyan jellegzetességére is, amelyek a zárójelentésre nem vonatkoznak. Három kiragadott időpont (aug. 23., aug. 30., szept. 6.) jelentéseit soronként összehasonlítva kitűnt, hogy az országos összesítéseket úgy kell felfogni, mint a jelentés időpontjáig a Helytartó Tanács tudomására jutott megbetegedési és halálozási adatokat, hiszen nyilvánvaló, hogy a hetenkénti, sőt hetenként kétszeri összesítés nem tartalmazhatta az ország távoli vidékein előforduló legújabb eseteket, mert még egy-egy királyi biztoshoz tartozó körzet adatainak összegyűjtése is ennél hosszabb időt vett igénybe. A másik észrevételünk az volt, hogy a törvényhatóságok, azok közül is főleg éppen a fejlettebb, és orvosilag jobban ellátott szabad királyi városok következetesen csak a megbetegedettek és halottak számát jelentik, gyakran azonosnak véve a kettőt. A felgyógyultak és kezelés alatt állók száma a városok többségénél hiányzik, ami nem hogy rontaná, hanem inkább javítja adatszolgáltatásuk minőségét, hiszen csaknem elképzelhetetlen, hogy ezt pontosan nyilván lehetett volna tartani. A betegek számát a gyógyszerrel ellátottak számával vették egyenlőnek, a halottakról többé-kevésbé pontos nyilvántartást vezettek. A zárójelentésben már egyedül Komárom város az, amely csak a halottak számát adja meg. Ilyen fokú pontatlanságot észlelve felmerült adataink értékelhetőségének kérdése, annál is inkább, mert a korabeli szerzőktől napjainkig igen sokan hangoztatnak olyan nézeteket, hogy a régi adatgyűjtéseket — éppen hibás voltuk miatt — egyáltalán nem lehet felhasználni. A magunk részéről nem tudjuk osztani ezt a teljesen negatív véleményt, hanem azt az álláspontot képviseljük, hogy egyrészt meg kell kísérelni a hibák becslését, másrészt nem anakronisztikusán, hanem a kor színvonalán kell értékelni az adatokat. A hibák nagyságrendjének becsléséhez a halálozási adatokat vettük alapul, mint ami a kórisme és a bejelentés megbízhatósága szempontjából egyaránt a viszonylag legjobban elfogadható tám6* 83
