Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

ezen írásában — írják a „Freymüthige Briefe" — annyival érzékenyebben érinthették egykori itteni (sc. bécsi) tanárait, mert itt az ő szájukból itta az orvosi ortodoxia tiszta, átszűrt tejét. Nem is mulasztották el megbüntetését, már amennyire tőlük tellett. Édesatyjának a szülőhelyén bezáratták néhány napra gyógyszertárát, látszólag, hogy megbüntessék azért, hogy ilyen eszes fiút nemzett, aki kételkedni merészkedik abban, ami pedig le van írva és amit méltóságteljes parokákkban díszelgő férfiak tanítanak". Ha a gyógyszertár bezárását nem is kell hitelesnek elfogadni, a hang jellemző arra a lelkesedésre, melyet Fuker műve a bécsi diákság körében keltett. Valójában arról volt szó, hogy Fuker Haller tanai felé hajlott, néhány elavult tankönyvet kifogásolt és néhány bécsi professzor, nevezetesen Collin Mátyás előadásait nevetség tárgyává tette. A Freymüthige Briefe szerint Fuker kitételei Collínról (akit ugyan névvel nem emleget)" a nyomorult anatómusnak az ábrázolása, ez pedig Ön, Collin professzor Uram,megszemélyesítve!",„akit nem illet meg a hely Morgagni, Reusch és Haller mellett, akit még néha megcáfolni is mer". Más helyen csodálják Fűkért, hogy a (XLIX. fejezetben) még Boerhaaveről is azt meri állítani, hogy bár nagy géniusz, néhány dolgát már helyesbíteni kell és ő se már „optimus ubique". Fuker valójában a fiatalok kritikai hangjának adott kifejezést és maga is a következőképpen jellemzi krédóját, „a fiatalok krédóját": „Experientia qua nihil observetur novi, vulgaris illa experientia est: cui nos triginta annorum practicae, nostram opponimus — experientiam omnis aevis" (CXV. fejezet). A Freymüthige Briefe csak Fuker merészségét emelik ki:" Azok a férfiak, akik ugyan a rabszolgaság jármában születtek és nevelkedtek, legyen az bár vallási vagy politikai vagy tudományos, de mégis annyira felvilágosították eszüket, hogy az egészséges ész jogait felismerték és érettük ki is állnak, nyilvánosan, nem csekély merészséggel — ezek a férfiak az emberiség minden barátjának az elismerését megérdemlik!" Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy nemcsak a disszertáció szerzőjének kellett merésznek lennie, hanem a tanárnak is, aki a disszertációt a nyilvánosság elé engedte és érte kiállt. Kétségtelen, hogy ennek a disszertációnak a megjelenése Bécsben elképzelhetetlen volt, még ha csak szakoldalát is tekintjük, Haen és Collin tanároknak Haller tanaival szemben elfoglalt álláspontjuk miatt.