Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

illetve a Monarchia más részeiben — a nagyszombati végzettség Bécs kivételével a Monarchia minden részére érvényes volt —, illetve a külföldön megkezdett tanulmányokat itt akarták befejezni. Két esetben a Bécsben megszerzett sebészi jogosultságot orvosi diplomával akarták kiegészíteni. A beiratkozási anyakönyv szerint ketten kísérelték meg a külföldi diploma nosztrifikálást, de a vizsgák letétele után nem jelentek meg a disputáción: 1773-ban Oppenheimer Utrecht után 1773- ban Kisch Halle után A promóciós anyakönyv adatai szerint a következők nosztrifikáltatták külföldi diplomájukat Nagyszombatban: 1772-ben Fabi Padova és Bologna után 1774- ben Madács Wittenberg után 1776- ban Lipszky Erlangen után 1777- ben Kolosvári Utrecht után Hárman a (valószínűleg Bécsben szerzett) sebészi képesítés elnyerése után Nagyszombatban orvosi diplomát szereztek: 1774-ben Pillmann és Rodelsperger és 1777-ben Hoff, akinek azonkívül a szülésmesteri oklevele is megvolt. Rajtuk kívül még 15-en tanultak Nagyszombat előtt Bécsben. Róluk a továbbiakban még külön lesz szó. A diploma megszerzése nélkül folytattak külföldi tanulmányokat: Lipcsében Czepecz és Lumnitzer, Göttingenben Báty és Lange, Prágában Kótzu A promóciós anyakönyv nem említi Fuker Jakab előző jénai tanulmányát, de más forrás alapján feltehető, hogy előbb az ottani egyetemen orvostudományi előadásokat hallgatott, sőt ott jelent meg, 1771-ben „De salubritate et Morbis Hungáriáé schediasma" c. könyve is, az egykorú magyarországi orvosirodalom értékes terméke. Ugyancsak Krieger is ott tanulhatott, mert disszertációján „Soc. Jen. membrum" címmel szerepel. A külföldi egyetemekről, nevezetesen a németországi fakultásokról jött diákok eszmei felfrissülést hoztak Nagyszombatba, sza-