Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

(Stipsics, Ugróczy, talán Fabi), a vagyontalan kisnemesek sorából. A nem nemesi származásúak között vannak vagyonosabb családok fiai is (a kassai Fuker gyógyszerészcsaládból, a soproni Oertel csa­ládból), de szegény jobbágyszülők gyermeke is (Madács Péter). Az ismert foglalkozású szülők között találunk orvosokat (Gömöry, Kis-Vitzay, Kótzi), amennyiben utóbbinak az apja azonos a brassói városi orvossal, akit az Academia naturae curiosorum kiadványai Dr. Slotzius néven emlegetnek [24] (gyógyszerészt) Fuker (sebészt), Rodelsperger (evangélikus lelkészt), Engel, talán Huszty. Teljes vagyontalanság esete forog fenn a már említett hét hall­gató esetében, akiknek előre elengedte a konzisztórium a díjakat. Ez a szám kiegészítendő azon vagyontalan tanulókkal, akiknek elég­telen tanulmányi előmenetele kizárta a tandíjmentességet. Számu­kat a fennmaradt források alapján már nem állapíthatjuk meg. Az összkép megfelel annak az elképzelésnek, hogy Nagyszombatot sokan azért is előnyben részesítették más egyetemi városokkal szemben, mert ott a megélhetés lényegesen olcsóbb volt. Az egye­temi városban szórakozást kereső, pénzzel nem számoló, hazulról jól ellátott diákokat, mintahogy sok divatos egyetemen bőviben vol­tak, Nagyszombatban semmiképpen sem találhatunk. Ez a „hiányosság" viszont csakis a tanulmányi színvonal javára szolgál. A hallgatók előmeneteléről a „Liber classificationis"elkallódása folytán csak igen hiányos képet alkothatunk: Egyik tanuló, Reineggs Jakab 1773. május 3-án „Sub Augustissi­mae Imperatricis Regináé Auspiciis" végzett (Promóciós anya­könyv 2. o.). Fennmaradt disszertációja — egyéb nagyszombati disszertációkkal összehasonlítva, azt bizonyítja, hogy nem is annyira ennek a különben ügyesen megszerkesztett, de nem átlagon felüli műnek köszönhette a kitüntetést, mint inkább annak, hogy előtte rekatolizált. A promóciós anyakönyv tanúsága szerint (1. o.) Fuker Jakab 1773-ban „admissus cum aliqua laude" végzett, Ugróczy Mihály viszont csak „simpliciter admissus" (uo.), ugyancsak Kis-Vitzay is, de egy fokozattal nagyobb elismerést kapott: „simpliciter ad­missus attamen cum bona spe". Pauler szerint háromféle jegy volt, de nem mondja, milyenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom