Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Könyvismertetés - Norbert Duka: Ärztliche Beziehungen zwischen der Schweiz und der Slowakei von 16. bis zum Ende des 18. Jahrhunderts

KÖNYVISMERTETÉS Norbert Duka: Ärztliche Beziehungen zwischen der Schweiz und der Slowakei vom 16. bis zum Ende des 18. Jahrhunderts (Orvosi kapcsolatok Svájc és Szlovákia között a 16. századtól a 18. század végéig) — Különnyomat a Svájci Orvos- és Természettudománytörténeti Társaság évnegyedes folyóiratának, a GESNERUS-nak 1965. évi 1/2, (68—84. 11.) számából. A szlovákiai magyarság ismert nevű kultúrmunkása részben Weszprémi Succincta Biographia-jának IV. kötete (158—159. 11) alapján, részben más idevágó forrásmunkák és saját levéltári kutatásai alapján 10 olyan, a mai Szlovákia területéről való orvost ismertet, akik Svájcban folytatták orvosi tanulmányaikat illetőleg ott szerezték meg orvosi diplomájukat. Ezen túlmenően foglalkozik azonban az ottani orvostanárok nézeteinek a mai Szlovákia területéről való orvosok írásaiban található hatásával — utóbbival többek között a Pázmány által alapított nagyszombati egyetemen 1770-ben létesített orvosi karral kapcsolatban. Kitér szlovákiai származású, illetve itt élő szerzők Svájcban megjelent írásaira (pl. Wernher György ismert balneológiai leírására), egy svájci chirurgusnak (Oettle) Pozsonyba történt meghívására és dotálására (1713.), valamint Huszty Zakariás, pozsonyi városi orvos közegészségügyi tevékenységére, akit érdemei elismeréséül a Svájci Orvosok és Sebészek Levelező Társasága 1793-ban tiszteletbeli tagjává választott. Magyary-Kossa : Ungarische medizinische Erinnerungen c. könyve alapján ismerteti végül azokat a magyarországi diákok számára alapított svájci ösztöndíjakat, „amelyek a szlovákiai származású diákoknak is javára szolgáltak". A szerző cikkében nem törekedett teljességre, de rámutat azokra a lelőhelyekre, ahol további ilyenirányú anyag található. Minthogy a tárgyalt kor történelmi helyzetéből, néprajzi viszonyaiból és a felhasznált irodalomból számos magyar vonatkozás következik, a szerző tizenhat oldalas tanulmánya joggal tarthat számot a magyar orvostörténészek érdeklődésére is. Ezen az sem változtat, hogy egynémely köztörténeti utalását, vonatkozását (68. 1. apróbetűs bekezdésében, 77.1. 2. bek. utolsó sorában stb.) pontatlannak érezzük.