Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Adattár - Magyarországi hallgatók a hallei egyetem orvoskarán a XVIII. század első felében (Duka Zólyomi Norbert)

A szlovákiai térség medikusai a Hallei egyetemen, Buchholtz György

r késmárki rektor és természettudós életrajza, művei és hallei naplója, Brückmann Ferenc Keresztély utazási naplója felső-magyarországi élményeiről és benyomásairól. A nemzetközileg is ismert személyekkel a IL részben külön fejezetek foglalkoznak: Moller Ottó Károly (Besztercebánya) újszerű a hallei gyógyszerközpont — Apotheke des Hallenser Waisenhauses — való kapcsolatának az ismertetése, Hermann András (Besztercebánya, majd Pozsony), Torkos Jusztusz János (pozsonyi városi orvos), a pozsonyi származású Materno de Cilano György (dán szolgálatban), Madai Sámuel Dávid (Halleben telepedett le) Hirschel Mihály Náthán (a pozsonyi Zsidó hitközség orvosa), Péken Keresztély (Rozsnyó, majd orosz szolgálatban). Mindannyian a Leopoldina Társaság (Academia naturae curiosorum) tagjai voltak, melynek levéltári adatait a szerzők munkájukban bőven felhasználják. Az említett fejezetekben a megtárgyalt orvosokkal kapcsolatban sok említés történik más, Halieben tanuló magyarországi hallgatóról is (pl. Kochlatsch András, Tooperczer, Bél Mátyás stb.). Az adatok általában lexikálisak (életrajz, művek, a hazai és német tudósokkal való kapcsolatok) értékelés nélkül, de sok eddig ismeretlen részletre vetnek fényt. A II. rész utószavában a szerzők kiemelik, hogy nemcsak Halle játszotta a „tanár" szerepét a keleteurópai térségben, de onnan feléje is termékeny kezdeményezések áramlottak. Állásfoglalásuk dicsérendő módon helyesbíti az egyoldalú német kultúrfölényről szóló régebbi véleményeket (mint Feylét). A rész befejezésül az 1095—1750 között ott tanult és öiputációját elvégzett magyarországi orvosok, teljes jegyzékét közli, a tanulmányi anyakönyvek alapján (név, számozási hely, immatrikuláció napja, vizsgák napja, elnök, disszertáció címe) Összesen hatvan hallgatót tartalmaz a jegyzék, közülük a mai Magyarország területérő 8 a mai Szlovákia területéről 27 a mai Románia (Erdély) területéről 22 kétséges, meg nem nevezett helyről 3 További tizenegyen — a mai Szlovákia területéről — átmenetileg tanultak Halleben. Halle vezetett a magyarországi hallgatók terén Jéna, Wittenberg. Erfurt és Lipcse előtt. Szerzők közlik az itt tanult magyarországi hallgatók nevét és beiratkozási időpontjukat, de ezúttal is csak a mai Szlovákia területéről jöttekét. A IV. rész első fejezete Buchholtz György, késmárki rektor és természettudós életét és műveit ismerteti, a német tudományos körökkel való kapcsolatait, baráti körét, Bél Mátyással az élén és hallei úti beszámolóját. A második fejezet Brüchmann Ferenc Ernő, braunschweigi orvos és természettudós életét és — igen részletesen magyarországi útját és a róla írt útinaplót tárygalja (Epistolae Itinerariae). Útjának főbb állomásai voltak: Pozsony, Nagyszombat, Besztercebánya, Liptó, Késmárk, Lőcse