Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Adattár - Magyar orvostörténeti vonatkozású kéziratok a bécsi Nemzeti Könyvtárban (Dörnyei Sándor)

sei vel. Jelentős érdemeket szerzett azzal, hogy —• Kitaibel és Schuster után — a hazai gyógyvizek tudományos feltárását és a gyógyításba való hatékonyabb bekapcsolását szorgalmazta. Tudományos munkássága is elsősorban erre terjedt ki. Maga 519 ásványvizet elemzett, de kevés megértésre talált, nagyobb műve életében nem is jelent meg. Vizsgálatairól azonban feljegyzéseket készített, összeállította a magyarországi gyógyvizek jegyzékét stb. Ezek a kéziratai halála után a bécsi Nemzeti Könyvtárba kerültek, s ott már korábban feldolgozták őket, ezért a most megjelent katalógusban már nem szerepelnek. A magyar orvostörténészek figyelmét Dániel Elemér már 1938-ban felhívta rájuk (Tognio Lajos, Orv. Hetil. 1938. 207—209. p.). ő le is írta az általa megtalált 31 kéziratot, s azokat —• egy kivételével — Tognio tollából származottaknak mondta. A leírások között azonban már az első („Hydrogaphica Hungarica"!) azt a gyanút kelti, hogy itt nemcsak Tognio saját művei szerepelnek, hanem Kitaibel Páléi (és esetleg Schuster Jánoséi) is, hiszen Hydrographica Hungária címmel rendezte sajtó alá és adta ki 1829-ben Schuster János Kitaibelmk a gyógyvízkutatásokkal foglalkozó feljegyzéseit. A Tognio-kéziratok között találunk még 6 olyan művet, amelyek — címűk alapján — Kitaibel soproni, bánáti, beregi, nagyváradi, máramarosi útijegyzeteit, illetve Kitaibel levelezését tartalmazzák. Ezeket Tognio valószínűleg az eredetiből kivonatolta és foglalta össze, erre utal a — többnyire latin — címekben szereplő „excerpta... collecta a F. L. de T." kitétel. , A bécsi Nemzeti Könyvtár most megjelent kéziratkatalógusában — a Dániel Elemér által már leírt 31 műhöz — további hat kéziratot találunk, amelyek ugyancsak Tognio hagyatékából kerültek Bécsbe. Ezek közül egy sem Tognio saját műve. Az egyiken (és ez éppen egy Kitaibelkéziratl) egy feljegyzés elárulja, hogy az 1835-ben Schuster János ajándékaként került Tognio birtokába. Schuster 183ß-ban halt meg. Elképzelhető tehát, hogy — miután Kitaibel művét 1829-ben már kiadta, — a nála levő Kitaibeí-kéziratokat és egy-két más gyógyvíz-tárgyú művet Tognionak ajándékozta. A hat említett kézirat a következő: Kitaibel Pál: Relatio super itinere, quod a. c. 1802 fine rerum naturalium inquirendarum susceptum et peractum est. — A 22 nagyméretű levélből álló sajátkezű kéziratot Kitaibel 1802, december 31-én keltezte. Ez a kézirat került Schuster ajándékaként 1835-ben Tognio birtokába. (Könyvtári jelzete: Ser. n. 3.) Persa István : Dissertatio de thermis Budensibus. — A 23 levélből álló latin nyelvű kézirat a katalógus szerint 1800 körül készült. Ez a kormegállapítás talán téves, mert Persa István a XVIII. század közepén volt pesti városi orvos. (Jelzete : Ser. n. 2.) Vüsztinger, Joseph : Statistische Beschreibung des Palityer Sees und seiner anliegenden Gegend. — A palicsi tóval foglalkozó kézitat 8 levél terjedelmű, és 1820-ban készült Theresienstadtban. Tognio birtokában egy másolat volt, amelyet azonban az eredetivel egybevetettek. Vüsztin-