Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

később „híres lett", egyébként csak a végzettek névsorát közli. Győry Tibor Reineggs Jakabbal és Oppenheimerrel foglalkozik [2], Az előbbi az orvosi fakultás első sub auspiciis végzettje volt, Oppenheimer pedig az első zsidó felekezetű hallgató, akinek a disputádéhoz való bocsátása körül sok érdekes esemény zajlott le. Högyes Endre [3] a hallgatókat csak számuk szerint kezeli, statisztikai anyagként és csak összefoglalásban közli, egyéb adat mellőzésével, a végzettek nevét. Tardy Lajos és Schultheisz Emil Reineggs érdekes életrajzát és további működését írta meg [4]. Ez az egyéni kísérlet azért figyelemreméltó, mert bemutatja, mire vitte egy nagyszombati abszolvens. A szlovák irodalomban aránylag többet foglalkoztak az egyes hallgatókkal [5]. L. B. Rippa egyesek rövid életrajzát és műveiket közli, M. Bokesová—Uherová pedig lexikális összefoglalásban életrajzukat, műveik címét és tartalmát, de értékelés nélkül. A hallgatók kérdésének elhanyagolásából több konkrét hátrány származott. Sok részlet ma is homályos, ha a hallgatók szempontjából vizsgáljuk a nagyszombati fakultás hét évének történetét — és sajnos az iratanyag elpusztulása óta több homályos részletre már egyáltalán nem lehet fényt deríteni —, mint amilyenek az anyakönyvekben megtalálható ellenmondások, a tanulmányi előmenetel kérdései, a tanítás módjának pontos ismerete, a tanárok és a hallgatók viszonya egymáshoz és i. t. De ez az egyoldalú szempont a fakultás színvonalának és értékének az elrajzolásához is elvezetett. Ha a képzés tartalmának és módjának a közelebbi körülményeit vizsgáljuk a még ma is fellelhető, de eddig mellőzött adatok alapján és ha azt, hogy mit és hogyan szerezhettek meg a hallgatók nagyszombati tanulmányi idejük alatt, összevetjük későbbi közéleti működésükkel, semmiképpen sem jutunk el azon sopánkodó lebecsüléshez, amellyel a régebbi irodalom a nagyszombati éveket elsiratta. A professzorok száma nem volt csekélyebb a bécsi orvosi kar előadóinál, sőt Nagyszombatban a sebészetet is professzor tanította, Plenk Jakab, míg Bécsben ezt a szakot csak a kollégiumon kívül eső és csak a sebészek grémiumába tartozó előadó képviselte. A magyarországi viszonylatban olyan jelentős szerepet játszott Halle orvosi karán sem volt több előadó abban az időben, és Haliéval szemben még a hallgatók számát illetően sem kellett Nagyszombatnak restelkednie: ott 1770—1777 között az évi átlag 17-et tett ki,