Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Daday András: Adatok a magyarországi himlőoltás történetéhez (1825—1835)

oltási táblázatokat egymaga dolgozta ki, s ezekhez mindig csatolta saját észrevételeit. 7.-5. Szegénysorsúak oltásáért díjazást nem fogadott el. 6. Himlővel beoltott gyermekei közül 12-t ajánlott fel a himlőoltás tovább plántálására és a legnagyobb készséggel engedte meg más himlőoltóknak is, hogy azoktól oltónedvet vegyenek. 7. A himlőoltó-szérumot minden hozzáfolyamodóval megosztotta. 8, Már 1816-ban néhány ellenvetést, amelyet ellenfelei a himlőoltás ellen tettek érvekkel cáfolt meg, s ezeket a cáfolatokat saját költségén a nyilvános lapokban is kinyomatta. 9. Közérdekből 1829-ben egy kis munkát írt „Erläuternde Abhandlung über Blattern, Schützpocken und deren Abarten" címen, hogy a népet felvilágosítsa a himlőoltás üdvös és egészséges, a természetes himlő veszedelmes voltáról, a kezdő chirurgusokat kioktassa a legszükségesebbekre, s az eddig elkövetett tévedésekre, megcáfolja azokat az ellenvetéseket, amelyeket a himlőoltás ellen hoztak fel. Öt évvel később, 1835-ben Straub elkeseredése elementáris erővel tör elő, amikor azt írja: „26 esztendeje múlt már annak, hogy egyrészről az orvosi gyakorlat terén, másrészről a tehénhimlő oltása terén a legnagyobb önfeláldozással működök és — óh jaj — csak most veszem észre először, hogy ezért az én naponta meghozott és nem csekély áldozatomért nemcsak semmiféle jutalmat nem arattam, hanem még a legnagyobb igaztalansággal üldöztettem is és hogy nemsokára, mint aki kenyerétől és a közfizetéstől meg van fosztva, arra kényszerülők, hogy hátralevő életemet szűkösködésben és szegénységben végezzem be." — Később azt olvassuk: „régen azt kell tapasztalnom lelki fájdalommal, hogy minden munkámat, minden a köz hasznára irányuló anyagi áldozatomat és minden reáfordított önfeláldozásomat kedvezőtlenül fogadják, sőt nyíltan láttam, hogy erőfeszítéseim elé olyan akadályokat gördítettek, melyek lelkes buzgalmamat meg lennének képesek törni — úgyszólván már meg is törték." Az akadályok a következők: 7. a tehénhimlő-oltásra vonatkozó javaslatait az üléseken jelenlevő orvosok és chirurgusok asszisztálása mellett kigúnyolták. 2. Évekkel előbb a templom ajtajára ragasztott cédulán tudomásra hozták, hogy a gyermekek szüleik kíséretében jelenjenek meg tehénhimlő oltásra az iskolában. Ez meg is történt, de az oltókat erről senki se értesítette. 3. Ugyancsak évekkel előbb az országos főorvostól hallotta, hogy dicséretben