Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Gunda Béla: A gyanta használata a népi sztomatológiában

pásztorokkal találkoztam, akik naphosszat rágták a gyantát, hogy ne fáradjanak el és fehér legyen a foguk. A gyantarágás elterjedt az Északi Kárpátokban a szlovákoknál (Garam-völgye, Árva, Trencsén) (8). A szlovákok Árvában a kifőzött fenyőgyantát rágják. A gyantagyűjtő gyermekeknek a múlt század végén zab- vagy árpakenyeret adtak a gyantáért. A gyantarágás Árvában annyira el volt terjedve a gyermekek és nők között, hogy még az értelmiséghez tartozó nők is hódoltak ennek a szokásnak. A tanítók csak szigorral tudták leszoktatni az iskolásgyermekeket erről a szokásról. A szlovákok szerint a gyanta a fogat tisztítja, a folytonos rágástól nyál képződik és ez az emésztést elősegíti (9). A közép-hutai (Zempléni hegyek) favágó szlovákok fenyőgyantával a lyukas, fájós fogat tömik be. Az Északkeleti Kárpátokban lakó huculok Rahó környékén a jalecb rózsaszínű gyantáját (mastega, smola) rágják, mert a fogat tisztítja, fehéríti. Teszik a gyantát sebre is. A svájci Alpesek lakóinál a gyerekek anyjuk parancsára gyűjtik a gyantát, s a megsérült gyümölcsfát kenik be vele vagy a sebre teszik. A szálkától gyulladásba jött helyre gyantát tesznek, amely „kihúzza" a szálkát. Svájcban előszeretettel rágják a gyantát a gyerekek, pásztorfiúk és a hegyi szénakaszálók (10). A kiváló lengyel etnológus, Moszynski K. megemlíti, hogy a nagyoroszok a megkeményedett meggy- és fenyőgyantát rágják (11). A nagyoroszoknál az Ural vidékén, Szibériában a vörösfenyő gyantáját rágják, hogy a fogak fehéren maradjanak és a kellemetlen szájszag megszűnjék (12), Figyelmet érdemel az a gyantaszerű anyag, amelyet a bolgárok rágnak. A Betula alba gyökerét megtiszítják, s víz nélkül agyagedényben főzik, majd vizet öntenek hozzá, amikor sűrű massza keletkezik, s ezt rágógumiként élvezik (13), Közép-Ázsiában, Perzsiában az Alhagi camelorum édes gyantáját cukor helyett fogyasztják (14). Afrika egyes vidékein a bennszülöttek az Acacia Verec gyantáját fogyasztják, amely a hosszú gyaloglások alkalmával nélkülözhetetlen a részükre (15). A görög szigeteken a nők gyűjtik a Carlina gummifera gyantáját, s rágás céljából árulják (16). A görög szigeteken rágják aPistacia lentiscus gyantáját, s Damaszkuszban a Chondrilla juncea gyökeréből nyert gyantát (17). Már az ókortól kezdve nagy szerepet játszott a Közel-Keleten a Terebinthacae-k gyantája, amely az északi övezet fenyőgyantáját helyettesíti. A régi perzsákat terebinth-evőknek nevezték (18).