Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Gunda Béla: A gyanta használata a népi sztomatológiában

A GYANTA HASZNÁLATA A NÉPI SZTOMATOLÓGIÁBAN írta: GUNDA BÉLA (Debrecen) "jV/Tég 1929-ben a finnországi Savó tartomány déli részén (Kankaalaita, Kerimäki kerület) fenyőgyanta darabja került felszínre a neolithikum ún. fésűskerámia periódusából (3000—1700 i. e.). A gyantadarab megőrizte néhány fog lenyomatát (alsózápfog, — 0; bölcsességfog, — 8). A gyantadarabot kétségkívül a szájban rágták. A lelettel kapcsolatban Vilkuna K. elmondja, hogy a távoli északi vidékeken már a prehisztorikus időkben erős fogakra és rágóizmokra volt szükség. A foggal nemcsak a táplálékot rágták, hanem azt különböző szerszámként is használták. A nők rágással puhították meg a bőrt. (Ez a szokás az eszkimóknál napjainkban is ismeretes.) Varrásnál foggal húzgálták az ínfonalat. A nyers hús fogyasztásánál a jó fogra inkább szükség volt, mint a növényi táplálkozás esetében. A nyers táplálék emésztéséhez a megfelelő mennyiségű nyálat rágással igyekeztek biztosítani. Mindezek szükségessé tették, hogy már a prehisztorikus idők embere óvja a fogát, fejlessze rágóizmait, tisztán tartsa szájüregét. A gyantarágás ezt elősegítette. A gyanta terpentinbalzsam-tartalma dezinficiáló hatású is, a szaprofita baktériumok szaporodását akadályozza, védi a foghúst stb. Vilkuna K. azután több megfigyelésre hivatkozva rámutat arra, hogy a gyantarágás Észak-Eurázsiában napjainkig tovább él. 1732ből a kiváló botanikus, Carl von Linné arról tudósít, hogy a lapp nők szorgalmasan rágják a fenyőgyantát, hogy álmukat elűzzék, a foghúst, a fogat tisztántartsák. Mások arról írnak, hogy a lappok azért rágják a fenyőgyantát, hogy a fogukat gyógyítsák. Az északi finn vadászok, amikor a tavaszi vadászútjukról hazatérnek ,készre rágott' fenyőgyantával ajándékozzák meg gyermekeiket, akik éppen 3 Orvostörténeti közi. 33