Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Adattár - Ismeretlen Kossuth-dokumentum az 1831-i zempléni kolera idejéből (Barta István)

ben, egyedül azt sajnállom, hogy ezen elkerülhetetlen lépés hamarébb nem történt, csupán csak úgy hozom ezt elő, mint olly történetet, amellynek szerencsétlen befolyása volt a nép bizodalmas megnyugvására, — elég, hogy a félelem s irtódzás a legfelsőbb polczot érvén el, a nép segíteni senkin sem mer, a piacz közepén vagy kint a mezőnek, hegyeknek legtávolabb részeiben, számos munkásoknak közepette essen le lábáról egy szerencsétlen ember, mintha az Isten mennyköve csapott volna le a nézők közé, széltrijad az egész sereg, egy kis segítséggel még orvoshoz, kórházba érhetne, veszni hagyják. Kiki csak hozzám siet, s még én nem megyek, nem küldök embert, szekeret, kínjában fetreng elhagyatattva a boldogtalan, képzelni lehet már most, hogy ha az e végre fizetett szekerek s emberek éppen hasonlóban el vannak foglalva, még segítséget adhatok a gyakran a legtávolabb hegyekben s földeken elhulló szerencsétlennek, a nyavalya rajta orvosolhatatlan erőt vesz, sőt sokszor meg is hal, mert itt egyedül való jó a hirtelen segítség. Megtörtént az is, hogy szekeret hirtelen teremtettem, de elég emberem hirtelen nem volt, hogy a szekérrel közel nem férhetvén a beteghez, azt feltétethettem volna. Száz közül nem kaptam egy embert, aki segített volna, s ha a hatálom s parancsolat szavával élve kénszeríttettem valakit, még minekelőtte segíthetett volna, szemem láttára kapta el a cholera jelenségű görcsöket, s őtet is a kórházba kellett vitetnem. — Ezen egyszerű előadása a felébresztett rettegés szörnyű következéseinek, ha már nékünk vesznünk kell is, szolgáljon legalább tanulságul jövendőre, melly gyengéded kíméléssel kellessék az ilyen szerencsétlenségben bánni, a tehoria sinormértékén túlhágni nem akaró orvos könnyen ejti ki száján a rémítő szót, könnyen, mert maga fut a veszély előtt, s nem látja a tagos sírt, mellyet az általa felébresztett néprettegés holttestek halmaival rakott meg. 5-ör : Már most az elzárásra jövök, s tapasztalásomat bár zavart stylussal, mert tisztán gondolkoznom nincs mikor, előadom, ha használok valamit, jó, ha nem, legalább ártani nem akartam. Hogy minden elzárások mellett is a Ganges partjától alkalmasint már Pestig jött a cholera, azt tagadni nem lehet, valamint azt se, hogy ha már valamelly vidéken kiütött a nyavalya, ott a veszedelmesnek állított contactust akár határbéli, akár házanként való elzárással is megakadályoztatni lehetetlen. Újhelyben van némelly úri ember, aki örökösen zárva tartja kapuját, de legalább húsért, vízért kéntelen kiküldeni, és így biztosan mondhatom, hogy Újhelyben egy ember sincs, aki beteg vagy gyanús személlyel érintésben nem lett volna, s aki practice gondolkodik, tálán nem fogja állításomat meghazudtolni. S mégis 8—9 ezer lakostársaink közül 468 betegedett meg eddig. Ennélfogva én lelkemben meg vagyok győződve, hogy az elzárás, legalább Hlye s mértékben, mint ahogy parancsoltatik, s általunk effectuáltatik, egyrészről haszontalan, másrészről rettenetes következésű. Valóban borzadnunk s