Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Hajós Károly: Visszapillantás a magyarországi allergologiai kutatások fejlődésére

lapban megjelent bírálatot, amely a könyv szerkesztésének, összeállításának és újszerű megállapításainak nagy jelentőségével foglalkozik (pl. igen elismerően írt az International Archives 1960, 17 : 377 oldalán Kallós Pál). Ezen a helyen talán sajnálkozással kell megemlékeznünk éppen Kallós Pálról, aki működését a Korányi klinikán kezdte és kénytelen volt az országot elhagyni, Doerr munkatársa lett és a külföldi allergologiának egyik vezető egyéniségévé vált. Könyvkritikájával bebizonyította, hogy szeretettel gondol a hazai allergologusokra, elismeri munkásságukat és nagyra értékeli azokat az úttörővizsgálatokat, amelyekben ő itthon nem vehetett részt, míg külföldön elsőrangú internacionális nevet vívott ki magának az allergologia felépítésében. A nagy gyűjtőmunka mellett több gyakorlati vonatkozású allergia könyv is megjelent, hogy a még mindig nem általánosan elterjedt tanokat a gyakorlathoz is közelebb hozzák. Megemlítjük Fornet és Kesztyűs allergologiájának legújabb és modernizált kiadását, és a szerző két füzetét a Gyakorló Orvos Könyvtárában „Nehézlégzés" és „Allergiás betegségek" címmel, Szodoray és Petrányi kitűnő ismertetését „A collagen betegségek" kérdéseiről a Gyakorló Orvos Könyvtárában, amely már a legújabb autoallergiás problémákat is felveti. Végül most jelent meg az Allergie und Asthma című leipzigi folyóiratnak egy teljes száma magyar kutatók közleményeivel, mint a német—magyar allergologus collaboratiónak bizonyítéka, „Deutsch—ungarisches Freundschaftsheft" címen. (Allergie und Asthma: io. kötet, 5. füzet 253 — 324. old. 1964.) ÖSSZEFOGLALÁS Ha most áttekintjük a magyarországi allergologia nagy vonásokban ismertetett történetét, akkor különféle megállapításokat tehetünk. Az idiopathiák, idiosynkrasiák irodalmát hazai kutatók kevés új adattal egészítették ki. Kevés alapvető megállapítás származott a praeanaphylaxiás időszakban magyar orvosok megfigyeléséből. A szénaláz és a szérumbetegség területén a praeanaphylaxiás és a praeimmunologiai időszak végén már jól megfigyelő klinikusok, így Korányi Frigyes, Bókay János közleményeivel gazdagították az akkori orvosok tudását